Életműdíjat kapott.
Huszonhárom világversenyt nyert, hat világrekordot állított fel, amiből kettő ma is él, ezen kívül Európa, Ázsia, Afrika, Óceánia és Dél-Amerika bajnokságát is megnyerte, már csak az észak-amerikai hiányzik a sorból. Kutasi Gábor siófoki rádióamatőr (hívójele HA3JB) három évtizedes versenyzői pályafutását életműdíjjal ismerte el januári sportgáláján a Magyar Rádióamatőr Szövetség.
„A fonyódi rádióklubban kezdődött, elektrotechnika tanárom, Pánczél Lajos vezette, neki köszönhetem, hogy rádióamatőr lettem. A morzét kezdetben nem szerettem, nehezen tanultam meg, de aztán rájöttem, hogy az már jóval izgalmasabb, hogy összeköttetést lehet teremteni más állomásokkal – mondta a Siófoki Híreknek Kutasi Gábor, aki amikor nem rádiózik, a siófoki vízirendészeti rendőrőrs parancsnokaként szolgál. – Versenyezni csak jóval később kezdtem el, ahhoz már komoly rádió kellett. Kis és közepes teljesítményű kategóriában versenyzek, lakótelepen lakom, az antennáimat a társasház tetejére telepítettem. Ahogy egyre több versenyen indultam, úgy javultak az eredményeim. Akadnak olyan versenyzőtársaim, akik megtehetik, hogy a verseny idejére kitelepülnek például egy csendes-óceáni szigetre. Néha én is versenyzek külföldről, egyszer egy egzotikus országban egy bennszülött ellopta az antennavezetékemet; macsétával egyszerűen elvágta és elvitte…”
A versenyek lényege: minél több kétoldalú összeköttetést létesíteni az adott idő alatt (Kutasi Gábor legtöbbször 48 órás, tehát kétnapos nemzetközi versenyekre nevez) és minél több szorzó állomás begyűjtése; ma már az adóvevővel összekötött számítógép rögzíti a teljesített kapcsolatokat. S hogy Kutasi Gábor miben lehet jó, minek köszönhetők az elért eredményei? Erre a kérdésre azt felelte: „Nyilván számít a morzézás gyorsasága, de a partnerek gyorsasága is, no meg a körülmények: nem mindegy, milyen az antenna, milyen a terjedés (borús, vagy derült az idő) – a mi sportágunkban ez a szerencsefaktor.”
Utazó versenyfelszerelésének köszönhetően bárhonnan, bármikor kapcsolatot tudna létesíteni egy olyan katasztrófahelyzet esetén is, amikor megszűnik a kommunikáció, a telefon, az internet – hozott példát arra, hogy a versenyzésen kívül mikor lehet még hasznos a rádióamatőrök technikája. Fa Nándor vitorlázó világ körüli útját is rádiósok segítették, és egy-egy kapcsolatot létesíteni nem csak verseny esetén jelent érdekességet. Ebből a szempontból – árulta el – egy észak-koreai összeköttetés volt a legkülönlegesebb esete. „Abban az országban nem tudunk rádióamatőrről, nem engedélyezett a rádiózás, amikor nekem mégis bejött, egy külföldi állampolgárt sikerült elérnem, aki segélyt vitt oda és kivételesen engedély kapott. De a rádiózással számos új ismerősre, barátra is leltem az évtizedek során. Többekkel később személyesen is találkoztam. Németországban rendszeresek a rádióamatőr világtalálkozók, ezeken a hívójelünkről azonosítjuk be egymást, ha először találkozunk. A nemzetközi rendőri szervezeten belül is vannak rádióamatőrök, ilyen versenyeken is indulok, de ez esetben általában csapatban. Egyébként több uralkodóról, vezetőről is ismert, illetve ismert volt, hogy rádiózik; így például Husszein néhai jordán király, az indiai Radzsiv Gandhi, illetve János Károly spanyol király. Nagyon kellemes meglepetés volt számomra az életműdíj, ez a megkoronázása annak, amit a hobbim révén elértem. Talán annak is szólt, hogy a tavalyi évem különösen jól sikerült; akkor is megnyertem kategóriámban a világversenyt, de úgy, hogy zóna-, Dél-Amerika- és világrekordot is felállítottam.”
F. I.
(A Siófoki Hírek februári számában megjelent cikk).
