Három centi egy század – ezt megtanulta Párizsban. Az első magyar olimpai bajnokot, Hajós Alfrédet felkészítő Szekrényessy Kálmán rózsakerti szobránál interjúztunk Németh Nándorral.
Az első újkori olimpia (1896) első úszószáma is már a 100 gyors volt, magyar győztessel, Hajós Alfréddal. Az első hét olimpiából háromszor is magyar nyerte az úszás „királykategóriáját”, 1964-ben még volt döntősünk az olimpián, aztán sokáig semmi, amíg fel nem tűnt ez a hosszú lábú, hosszú kezű fiú, aki Király Johannától és Vargha Bélától Siófokon kapta meg az alapokat, majd amikor már „kinőtte” az itteni lehetőségeket, a fővárosba költözött. Németh Nándor 2018 óta minden világversenyén döntőbe jutott 100 gyorson, három éve a tokiói olimpián még nyolcadik, az idei vb-n már bronzérmes és most a párizsi olimpián negyedik – s elszenvedője annak, hogy a sprintszám valóban más, mint a többi, hasonló az atlétika „királyszámához”, a 100 síkfutáshoz, ahol ezredmásodpercek döntenek és döntöttek Párizsban is, a 100 gyorsúszásban pedig századok, ezúttal Nándi hátrányára: egyetlen századmásodpercre volt a bronzérem, újabb egy századnyira az ezüst…
Szóval hol máshol ülhettünk volna le interjúzni Nándival, mint a Rózsakertben annak a Szekrényessy Kálmánnak a szobra közelében, aki először úszta át a Balatont Füred és Siófok között (1880), valamint Hajós Alfrédnak is felkészítője volt.
– Mennyi egy századmásodperc?
– Azt mondják, három centi. Ezek szerint két század pedig hat centi. Ennyire volt a bronz és az ezüst.
– Egy benyúlás?
– Nagyjából. Úszás közben ezt a különbséget nem lehet érzékelni.
– Televízión keresztül sem lehetett. Mondta is a kommentátor, hogy „másodiknak-harmadiknak láttam beérkezni Nándit”. Nevelőedzőid, Király Johanna és Vargha Béla azt mondta, keresve sem találtak volna hibát az úszásodban…
– Én sem találtam, nem lehet azt mondani, hogy ezen, vagy azon múlott volna. Szerencse. Ilyen a 100 gyors…Ha az olimpia előtt azt mondják, negyedik leszek, aláírtam volna, és most sem a helyezéssel van problémám, hanem a kicsi különbséggel, amivel lemaradtam a dobogóról. Így kicsit bosszantó, de elmondhatom, mindent megtettem, olimpiai bajnokoktól kaptam ki egy-egy századdal, ott vagyok velük, rajtuk, ott vagyok a világelitben, a jövőben is mindig számolni kell velem is.
– A győztes kínait nem említetted…
– Őt nem, őt vegyük ki, ő „ufóidőt” úszott most, de persze ne gondolja senki, hogy mindig ilyen időket úszik, őt is meg lehet verni.
– Akkor tehát végül is inspirál, ösztönöz, hogy ott vagy a legjobbak között?
– Az olimpia előtt is sokszor mondtam, hogy itt századokon múlik, bejutsz-e a döntőbe vagy sem, és ott hányadik leszel. Ez a döntő most ennek az élő bizonyítéka volt, tényleg minden centi számít. Cseh Laci hívott fel a döntő után, neki mondtam, hogy ha legalább két tizeddel maradok le a bronzról, akkor nem lenne bennem rossz érzés a 4. hely miatt, de azt mondta, ez így nem igaz, mert akkor meg az lenne a konklúzió, hogy le vagyok maradva a dobogósoktól. Így viszont az bizonyosodott be, hogy ott vagyok a legjobbakkal egy szinten – persze ha a kínait megint kivesszük innen. Szóval igen, ösztönző is az eredmény a jövőre nézve, hogy mindig ott lehetek majd harcban az éremért, akár a győzelemért is.
– Mekkora élmény volt a párizsi olimpia azok után, hogy három éve a tokióit nézők nélkül kellett lebonyolítani?
– Ahhoz képest óriási, mert mi úszók nem nagyon vagyunk hozzászokva telt házas lelátókhoz, tomboló közönséghez. De míg Tokióban két-három hetet töltöttünk az olimpia faluban, a párizsi olimpián nem nagyon éreztem az olimpiai fílinget, szinte mentünk meg jöttünk.
– Amikor kisgyerekként Siófokon úsztál, voltak olyan álmaid, hogy olimpiai érmes, olimpiai bajnok leszel?
– A versenyeken elért érmek persze akkor is tetszettek, de csak később tettem magasra a lécet magam előtt, amikor elkezdtem ifjúsági korban feljönni az élmezőnybe. Ma azt mondanám álmomnak, ha minden világversenyről lesz egy érmem, akkor abbahagyhatom az úszást, mert elégedett leszek.
– Ahhoz viszont egy olimpiai még hiányzik, a következő 2028-ban, Los Angelesben. A döntődet közvetítő riporter feltette a költői kérdést, hogy „Nándi vajon ott lesz-e 2028-ban is”, mire édesapád idehaza a tévé előtt rávágta: hát persze…
– Jól mondta, én is így tervezem. Akkor 28 leszek, ami még teljesen jó kor, egy olimpia még bennem lehet mindenképp, de az még nagyon messze van, négy év alatt sok minden történhet.
– Nagyon sűrű éved volt, most az olimpia után végre jöhet egy hosszú pihenő?
– Most végre igen, rég volt már ilyen. Ahogy hazajöttem Siófokra, elmentünk kosárlabdázni barátokkal, és rögtön izomlázam lett, mert azért más izmokat mozgat meg az a sportág. De már szervezzük a kispályás focit és közben egy horvátországi nyaralás is belefér.
– A Párizsban olimpiát nyert Kós Hubert nyilatkozta: alig várja, hogy Németh Nándival focizhasson egyet…
– Jóban vagyunk Hubival, már szervezzük azt a focit is, az is bele fog férni a nyárba, még mielőtt Hubi visszamegy Amerikába.
– Ez év végén rövidpályás világbajnokság Budapesten…
– Mivel idehaza lesz, azt valószínűleg megcélzom, noha a rövid pálya annyira nem fekszik nekem és úgy tervezem, hogy a következő hónapokban kevesebb edzéssel készülök, de persze meglehet az is, hogy annyira motivált leszek, hogy ráhajtok a rövidpályás aranyra…
– Hajós Alfréd, Halmay Zoltán, Csík Ferenc, ők a régi nagy elődök, a 100 gyors olimpiai bajnokai, szépen zárkózol föl mögéjük a tokiói 8. és a párizsi 4. hellyel, jó kis társaságba kerültél, de ez a 100 gyors mai mezőnyére is igaz, ez a legsűrűbb, a legkisebbek a különbségek. Itt egy 4. hely is értékesebb, mint más versenyszámban?
– Így is lehet nézni, de a 4. hely az mindig 4. hely marad, aki benne van, ismeri a részleteket, az tudja, hogy van különbség 4. és 4. hely között, de ők vannak kevesebben. Valóban itt indul a legnépesebb mezőny – Párizsban is 79-en neveztünk –, mondanám, hogy választok más számot, de azt hiszem, már késő, és elég jól is megy most már a 100 gyors. Ez ilyen, de én is ideértem, a legjobbak közé, úgyhogy most már maradok…
F. I.
