„Egy a szívem, egy a párom”, avagy így élt Kálmán Imre.
Három leghíresebb operettjének primadonnáját, Szilviát, Maricát és Fedorát is múzsájáról, Esterházy Ágnesről mintázta Kálmán Imre, akinek ezúttal a magánéletét mutatja be szülőháza, a siófoki emlékház, méghozzá számos most először a nyilvánosság elé tárt fotóval. A szeptember 27-ig látható tárlat mintegy kiegészítése az emlékház földszinti állandó kiállításának és 1908-tól a komponista haláláig, 1953-ig követi végig az életét felesége, Vera Kálmán Emlékszel még című regényes visszaemlékező kötete alapján.
1908: a 25 éves Imre Bécsbe költözik, ekkor mutatják be első operettjét, a Tatárjárást, és ekkor ismerkedik össze a 10 évvel idősebb Paula Dvorákkal. Összeköltöznek, 19 évig együtt élnek, s bár össze nem házasodnak, a nő síremlékén ez áll: Paula Kálmán. Közben Imrének múzsája lesz, a magát grófnőnek hívató Esterházy Ágnes némafilmszínésznő, aki „természetesen” a mi Imrénk szeretője ((Paula tudtával, aki tébécés lesz és tolószékbe kényszerül) és ihletője három leghíresebb operettje, a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és a Cirkuszhercegnő primadonna-alakjának. Közben persze Ágnesnek is vannak a komponista mellett más szeretői. Ez Kálmán Imre legsikeresebb szerzői időszaka, 1908 és 39 között itt, Bécsben írja operettjei java részét.
1928: A Chicagói hercegnő bemutatójának évében ismerkedik meg Vera Maria Makinszkával, egy akkor 17 éves, tehát nála 30 évvel fiatalabb orosz-lengyel származású színésznőcskével a Sacher kávéházban. Vera, aki ekkor egy apró panzióban lakik és hiába próbál karriert csinálni, így ír erről: „Fiatal táncosnők, színésznők, meg csupán kalandot kereső hölgyek üldögéltek kettesben vagy négyesben azoknál az asztaloknál, amiket jól lehetett látni a hatalmas művészasztaltól”…
A művészasztalnál pedig a már sikert sikerre halmozó Kálmán, vagy éppen Strauss… A találkozásból szerelem lett, a következő évben házasság, sőt, már az első gyermek, Charles Emmerich Fedor is megszületik (azután 1931-ben Elisabeth Vera, 1936-ban Yvonne Sylvia Marica, Yvonne az, aki ma is él), 1932-től a bécsi Hasenauer strassén van a palotájuk, ahogyan Vera írja, „gazdag emberek várnegyedében”. Itt számos estélyt adnak, megint csak Verát idézve: „Férjem a világ legszerényebb embere volt… Dehogy akart volna fényes estélyeket adni... Azt szerette, ha kis társaságban – például Erich Maria Remarque társaságában – jóízűen végigkóstolhatta a szerény vacsora fogásait. Ha nálunk volt estély, leginkább a konyhában, Pervich Mária köténye táján lehetett rátalálni. Mesterszakácsnőnk a sparherd előtt állt, hogy elővarázsolja a fogásokat. Remarque, a férjem és Molnár Ferenc ilyenkor a konyhaasztalnál ültek.”
Egy hónappal a háború kitörése előtt szálltak fel Genovában a New York-ba induló hajóra, a nagy vízen túl 1942-ben elváltak Verával, majd 1943-ban újra összeházasodtak. 1949-ben tértek vissza Európába. Vera pont az ellentéte volt Imrének, nagyon szeretett költeni, a bundák szerelmese volt, ahogyan mondta, „Imruskám, én már Kálmán Imréné vagyok, reprezentálnom kell”. És úgy is tett a szerző haláláig, sőt, utána is.
F. I.
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
