Országzászló a hősök szobra mellé, a hősök napján.
„Ez a zászló száz év múlva is itt fog állni a hősök szobra mellett” – tekintett előre egy évszázadnyit 2025. május 25-én, a hősök napján Horváth János, a Civilek a Nemzetért Egyesület elnöke, akinek a kezdeményezésére vasárnap országzászlót húztak fel az első világháború hőseinek éppen száz éve, 1925-ben állított fő téri emlékmű tövében.
Az egyesületi elnök az egy évvel ezelőtti megemlékezésen szorgalmazta: a kerek évfordulóra álljon nemzeti zászló is a város főterén, a szobor mellett. Ez végül széles körű városi összefogással, adományozással valósult meg mostanra, ahogyan Horváth János fogalmazott: hogy minden helybéli és turista megállhasson egy pillanatra, elolvashassa az emléktáblán nem csak a Szózat első sorait, hanem az országzászló-állítás védnökeinek a névsorát is, akik csupa régi siófoki család leszármazottai. A zászlóra és az egybegyűltekre Lampért Gábor evangélikus lelkész kért áldást, majd Bicsár László kiliti plébános szentelte meg a lobogót. Közreműködött a Siófoki Férfi Dalkör és a siófoki dalbarátok kórusa. Kiss László művelődésiház-igazgató Petőfi Sándor A nemzethez című, 1848. augusztusában írt gyújtó hangú költeményét szavalta el, Holl József pedig saját, erre az alkalomra írt, Zászlóavatás Siófok főterén című versét mondta el.
„Zászlónk sorsa azonossá vált a magyar állam sorsával történelmünk nehéz, szomorú időszakaiban – mondta ünnepi beszédében Kocsisné Várnagy Tünde önkormányzati képviselő. – Az országzászló ennél is többet jelent: nem csak szimbóluma a magyar állameszménynek, hanem az új, harcos eszköze, jelképe annak az elszánt, tántoríthatatlan küzdelemnek, melynek célja az volt, hogy Szent István birodalmának minden népe visszakerüljön és újra egyesüljön. A száz éve, 1925-ben meghirdetett országzászló-mozgalom létrehozója a trianoni fájdalom volt, hogy az összetartozás érzése megmaradjon akkor is, ha a közösségeket határok választják el egymástól.”
A tanácsnok szerint „a világ sosem volt az a hely, ahol az igazság, egyenlőség, becsület, szeretet uralkodna; Krisztus útmutatását sosem követte és valósította meg a világ. A saját nemzeti érdekeinket nekünk, magunknak kell képviselni egységben, egy akarattal. A szellemi sötétség a legnagyobb ellenségünk, ezért is kell örökül hagynunk gyermekeinkre, a jövő nemzedékére magyarságunk,összetartozásunk, nemzeti egységünk jelképeit, azok üzenetét, mert amíg tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk, addig lehetnek céljaink is arra, hogy hová tartunk. Emeljük fel a fejünket, nézzünk egymás szemébe, és vegyük kezünkbe a sorsunkat, szerezzük vissza büszkeségünket! Mert megérdemeljük, hogy hazugságok és féligazságok helyett tisztán láthassunk, hogy sorsunkat ne mások döntsék el, ne manipuláljanak bennünket egymás ellen uszítva. Megfogva egymás kezét, követeljük ki sorsunk valódi irányítását, mert különben nem marad semmi nemzeti vagyonunkból, magyarságunkból és ahogyan a költő írta, mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Tekintsünk erre a lobogóra, legyen a jelképe annak, hogy mindannyian, siófokiak, magyarok, akik felnézünk rá, a szívünk közös ütemre dobban. Ahogy Arany János írta, „a zászlót, a zászlót ne hagyjátok; ha minket elfú az idők zivatarja, nem lesz az Istennek soha több magyarja!”.
F. I.
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
