A Szapudi-asztalnál.
A magyar sajtó napjára a Szapudi-asztalnál emlékeztünk a HÉ! Helyi Érték Egyesület szervezésében, közreműködtek a Kálmán Imre Műhely kis növendékei.
„Kujtoroghy visszatért – nem láttátok? A 11 órási vonattal jött, csak át kellett vágnia itt a parkon. Utoljára 25 éve járt erre, megírta az újság – a Somogyi Hírlapban Czene Attila írt cikket Kujtoroghy visszatért címmel Szapudi András 60. születésnapjára.
25 év után nagyon sok mindent el kellene magyaráznunk Kujtoroghynak, azt például szerintem nehezen értené, hogyan juthattunk odáig: Petőfiék 176 évvel ezelőtti első számú követelése ma aktuálisabb, mint például 25 éve, 1999-ben.
„Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… Vagy van olyan együgyü, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?” – írta Petőfi a naplójába 1848. március 15-én.
Március 15-e 1990-től a magyar sajtó napja is; 2016 óta, nyolc éve Siófokon mi itt, a Szapudi-asztalnál ünnepeljük, köszönhetően az idén 20 éves HÉ! Helyi Érték Egyesületnek, melynek ötletére emlékhely létesült Szapudi Andrásnak, a Siófoki Hírek alapító főszerkesztőjének itt, az első szerkesztőség-épület közelében.
Még bőven a rendszerváltás előtt, 1988-ban jelent meg a Siófoki Hírek első száma, második városi újságként az országban és ha ehhez hozzávesszük, hogy ugyanez idő tájt Siófokon kezdett el sugározni az ország első kereskedelmi televíziója, akkor bizonyosan mondhatjuk: mindez nem lehetett véletlen. Siófok amolyan szabad, nyitott, befogadó-vendégfogadó város volt már a nyolcvanas években is. Ehhez persze nem csak a nyarankénti turistaáradat pezsgése kellett, hanem kellettek nyitott szellemiségű városvezetők is. Ahogyan Filiszár Tibor akkori vb-titkár elbeszéléséből tudjuk, amikor Gáti István tanácselnökhöz bevittek a kollégái egy városvezetést kritizáló újságcikket azzal, hogy hogyan képzeli ezt a Szapudi, Gáti azt felelte: ha ezt írta, biztos így gondolja.
S hogy mit felelnénk mi most Szapudinak (vagy ha úgy tetszik, Kujtoroghynak; ha valaki nem tudná: ő volt Szapudi András tárcáinak a főhőse, aki persze valójában ő maga volt), ha megkérdené, szabad-e a sajtó ma, 2024. március 15-én, megvalósult-e Petőfiék első számú követelése? Nehezen értené, hogy kénytelenek vagyunk azt állítani: még Kujtoroghy legutóbbi látogatása, 1999 óta is sokat romlott a helyzet. Akkor még hittük, hogy a sajtó megváltoztathatja a világot, mára illúzióink elszálltak, amondó vagyok, elsősorban már csak dokumentálja a bennünket körülvevő világ történéseit. S mára erénnyé lett az is, ha ezt valósághűen próbálja tenni. Ha még képes erre, akkor még lehet sajtónak nevezni. Ha már nem, az már valami egészen más, az már nem sajtó, de arról meg ne is essék szó a sajtó ünnepén.
Kujtoroghy/Szapudi, ha valóban itt volna most köztünk, talán kérne a Papp Zsuzsától egy üres papírt, meg egy pár centisre faragott ceruzát, odaülne az asztalához és miközben sűrű füstkarikákat eregetne, elkezdené írni 2024. március 15-e követeléseit, elsőként is azt, hogy „kívánjuk a sajtó szabadságát”…
S aztán szép sorjában a többit is, azt hiszem, elfogyna néhány ceruza és cigaretta, mire a végére ér. Mi meg megígérnénk neki, hogy Siófok szabad városában 2024-ben is van még nyomda, amelyik kinyomtatja és sajtó, ahol megjelenhet. S hogy egy év múlva, ha újból eljön, majd mesélünk neki megint. Mi itt leszünk.”
(Fónai Imrének, a Siófoki Hírek főszerkesztőjének beszéde).
...
A Szapudi-asztalnál koszorúzott a HÉ! Egyesület, valamint a SiópArt, Siófok első kulturális folyóiratának nevében Völgyi Lajos felelős szerkesztő.
