Simon Kornél az eutanáziáról, Karsai Dániel ügye apropóján.
A hit gyógyít, mondta közelmúltbéli előadásában dr. Simon Kornél siófoki belgyógyász-kardiológus professzor és egyik példája az volt: Stephen Hawking 23 évesen lett gyógyíthatatlan ALS-beteg, amivel maximum 5-6 évig élhetett volna, de 75 éves koráig élt és bénán, de speciális komputerekkel a fekete lyukak világszerte ismert szakértője lett. Ateista volt, de a hite csodákra volt képes, mondta Simon Kornél, akit arra kértünk: innen folytassuk!
– Karsai Dániel ügyvéd is ALS-beteg, ügye országos visszhangot kapott mára, ő a strasbourgi emberi jogi bíróságon akarja elérni, hogy Magyarországon is legális legyen az aktív eutanázia, vagyis ne legyen büntethető az az orvos, aki őt, vagy bárki mást a kegyes halálhoz segítené. Orvosként erről Önnek mi a véleménye?
– Azonnal kész válaszom nincs, csak kérdéseim vannak önmagamhoz – felelte Simon Kornél. – Nagy igazság, én is vallom: az életnek nem a halál az ellentéte, hanem a szenvedés. Nehezen fogadja el az ember a testi szenvedést, ez tény. A keresztény hit szerint ha a hajunk szála se görbülhet anélkül, hogy a jóisten ne tudná, akkor a sorscsapások is próbatételek, és még ezek ellenére is hiszünk a gondviselésben, abban, hogy van egy felsőbb erő. E szerint az a legnagyobb bűn, ha valaki öngyilkos lesz, önmaga veszi el az életét.
– Karsai Dániel azt mondja, bár nem tartozik semmilyen egyházhoz, ő is hisz Istenben…
– Nehéz kérdés a teremtés, az élethez való jog kérdése. Ha valaki elfogadja a szenvedést, azzal, hogy ez a jóisten próbatétele és hiszi, hogy kap segítséget (mert igazi hit felsőbb segítség, kegyelem nélkül nem létezik és kegyelem sem hit nélkül), a pszichiáter szerint ez meglehet, vakhit, de a hitem tőlem függ vagy kapom föntről? A gondolataim jelentős része sem az enyém, az én meggyőződésem szerint azokat is kapom föntről.
– De ez az Ön meggyőződése…
– Igen, mert rádöbbentem a saját gyarlóságomra, kiszolgáltatottságomra. Minek vagyok én az ura? Függök. A keresztény ember azt mondja, a legnagyobb bajban is tudok hinni. A vakhit a gondviselésben, pont ez válthatja ki azt a kegyelmet, aminek következtében a testemben akár még csoda is történhet. Csodás gyógyulások? A vatikáni jegyzőkönyveket egy ateista orvosnő nézte át és azt mondta, valóban léteznek csodás gyógyulások. A hitnél nincs nagyobb teremtő erő, ami azonban nincs a hatalmamban, mert ha mindenki bírna vele, akkor minden rákos beteg meggyógyulna. Ha pedig van csodás gyógyulás, van jogom elvenni valakitől az életet akkor is, amikor a tudomány szerint már reménytelen a helyzete? Ha valaki elnyerni a lelki megnyugvást, a kegyelmet, megszűnik a testi szenvedése is. Van-e joga az embernek a teremtésbe, a fogantatásba és az élet megszüntetésébe beleszólni? Jogom van azt mondani, hogy elegem van az életből, saját akaratból? Ha én valóban hiszek, akkor ez nem az emberi szféra kérdése… Jelentős tudósok (Heisenbergtől Schrödingerig), akik ateisták voltak, amikor szembekerültek a valószínűtlenséggel, a maguk módján istenhívővé váltak, ha nem is kereszténnyé, belátva, hogy van fölöttünk egy emberi aggyal felfoghatatlan intelligencia. Ahogy egyre többet tudunk, a tudás egyre több új kérdést vet fel és máris oda jutunk, mint a korábban ateista tudósok…
– Vagy csak annyi történik, hogy amire pillanatnyilag nem találunk magyarázatot, arra rámondjuk, hogy felsőbb akarat. Meg aztán így bizonyára könnyebb elviselni a szenvedést is, vagyis lehet, hogy csak a könnyebbik utat választjuk…
– Igen, lehet azt is mondani, hogy amit ma nem tudunk felfogni, idővel arra is születhet tudományos magyarázat. De sajnos látjuk, hogyan használja az ember a tudást: előbb gyártott atombombát és csak azután atomreaktort…Szerintem nincs az ember hatalmában a teremtés és a halál. Lehet azt is mondani, hogy keresztény hittel könnyebb. De ha hiszem a Bibliát, hogy Jézus létezett, azt is látni kell: ez az egyetlen vallás, amit nem ember alapított, hanem Isten. Akkor pedig ez nem is egy vallás, hanem az egyetlen föntről jött világnézet?…
– Visszatérve az eutanáziához: Ön orvosként találkozik ezzel?
– Amikor egy beteg meggyőződésem szerint menthetetlen, szenved, nincs kiért élnie és nincs kegyelmi állapotban, felvállalom, hogy szenvedései enyhítésére kapjon morfint. A halál elkerülhetetlen, ezt elfogadni nagy intelligencia, nagy lelkierő. Csíkszentmihályi Mihály írja, hogy a nagy kérdés, tudsz-e magadban olyan pozitív érzelmi állapotot létrehozni, hogy nem szenvedsz. Ha egy almaborral, akkor azzal – ezért adok én rendre pénzt a bolt előtt gubbasztó kéregetőnek. Stephen Hawkingot a szellemi gyönyör hozta pozitív lelkiállapotba, miközben elvileg az élettel összeegyeztethetetlen állapotban volt. A világot emberi ésszel nem lehet felfogni, házi filozófiám szerint egy titokzatos játszma látszólag szabad bábui vagyunk. Nehéz kérdés, nagyon nehéz az eutanázia. Ha a gyógyíthatatlannak tartott beteg nem szenved, mert kegyelmi állapottal jutalmazódik, akkor a gyógyítónak nincs nehéz dolga. Ha szenved, de ennek ellenére ragaszkodik az élet minden percéhez, akkor a gyógyító feladata a testi szenvedés mérséklése. Ha pedig szenved, és nem akar élni, akkor a gyógyítónak szabad segíteni őt az önmaga választott úton távozni? Ha valóban akadnak csodás gyógyulások, márpedig akadnak, akkor az eutanáziának soha nem lehet abszolút jogosultsága. A teremtésbe-halálba beavatkozó ember számára az lehet a megítélés zsinórmértéke: a beavatkozás önérdeket vagy önzetlen segítséget szolgál? Ahogy a Bibliában áll, „hatalmat adok nektek a gyógyításra: ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!".
F. I.
// A Siófoki Hírek januári lapszámában megjelent cikk.
...
Korábbi cikkünk:
https://siofok.hu/siofoki-hirek/a-hit-gyogyit
