Megtisztelő kritika - dr. Farkas Sándor írása.
Amikor első novellás kötetem, a „K ö p e n y b e n é s m a s z k b a n” megjelent, természetesen érdekelt, hogy olvasóim miként vélekednek öreg fejjel elkövetett írásaimról.
Elég sok visszajelzést kaptam, és azok szinte kivétel nélkül számomra kedvezőek voltak, ám gyakorlatilag csak ismerőseimtől eredtek, ezért nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a pozitív ítéletek mögött személyes szimpátia játszik szerepet.
Ma már tudom, hogy a Semmelweis Kiadó igazgatója – T á n c o s „L a c i B á c s i”- és szigorú lektorom, P o l g á r V e r a garanciát jelentettek arra nézve, hogy értéktelen produktum ne kerüljön nyomtatásba, de akkoriban ez még nem volt nyilvánvaló a számomra, ezért a könyvet elküldtem néhány irodalomban jártas ismerősömnek, és kértem őket, hogy mondjanak szigorú véleményt „elsőszülöttemről”.
A választott kritikusok között volt B e r t a l a n J á n o s egykori gimnáziumi osztálytársam, legközelebbi barátaim egyike, akinek felkészültsége, irodalom iránti elkötelezettsége, akár baráti érzelmeket is felülíró kritikai szemléletebiztosíték volt arra nézve, hogy megalapozott véleményt kapok írásaimról.
Míg a többi felkért bírálótól rövidesen megkaptam az értékelést, János barátom véleménye hetek-hónapok elmúltával sem akart megérkezni, és már-már azt gondoltam, hogy talán el sem olvasta a könyvemet.
Pár hónappal a kötet megjelenése után került sor H e n c z J ó s k a, azóta elhunyt kedves osztálytársunk szervezésében a szokásos éves érettségi-találkozónkra.
Úgy adódott, hogy az „Amigo”- étteremben egy asztalhoz kerültem János barátommal.
Vártam, hogy előhozakodik a véleményével, de csak-csak nem akart nyilatkozni, így aztán valamikor az ebéd vége felé nem bírtam legyőzni a kíváncsiságomat, és megkérdeztem tőle, hogy tetszett-eneki a könyvem?
Nem sokat töprengett, hanem a rá jellemző lakonikus rövidséggel válaszolt: „Tolsztoj jobb!”.
Először azt sem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek,de aztán megoldódott a probléma, mivel olyan röhögés fogott el, hogy a könnyeim belepotyogtak a „Somlói Galuskába”.
Ekkor találkoztunk utoljára.
Nem egészen két hónapja jutott el hozzám a szomorú hír, hogy B e r t a l a n J á n o s, kedves osztálytársam, a P e r c z e l M ó r G i m n á z i u m egykori igazgatója és sok-sok siófoki diák emblematikus irodalomtanára örökre itt hagyott bennünket.
Január 6-án temették.
Vele kapcsolatos emlékem között számomra talán a legmaradandóbb, hogy könyvespolcán egymás mellé került a világirodalom egyik legnagyobb epikusának díszkötéses alkotása és az én szerény, apró, puhakötéses könyvecském.
Requiem aeternam dona eis Domine!
(Vendégszerzőnk dr. Farkas Sándor sebész, nyugalmazott osztályvezető főorvos, korábbi önkormányzati képviselő, Siófok díszpolgára).
