Safar Ahmed doktor a negyedik siófoki, aki a rendszerváltás óta megyedíjat kapott.
Orvosi szobájának polcán Szentágothai János 1966-os anatómiakönyve mellett Biblia, egy arany színű versenykerékpáros, egy pohár azzal a felirattal, hogy „te vagy a legnagyobb magyar szív tulajdonosa”- szeretik a betegei Safar Ahmed doktort, aki a január 6-i vármegyenapon Somogy legmagasabb kitüntetését, a Pro Comitatu Somogy díjat vehette át. Siófokiként a rendszerváltás óta negyedikként, Varga Imre (1997), Barkóczy Gellért (2001) és Cey-Bert Róbert Gyula (2015) után.
„1971-ben jöttem tanulni Pécsre Libanonból, hét hónapot tanultam magyarul, ez az „utcai” nyelv elsajátításához elég volt, ennyi tudással kezdtem el az egyetemet, ahol Romhányi professzor például úgy hadart, hogy a magyar hallgatók se nagyon értették. Három kötetes, apró betűs anatómiakönyvből kellett pár hónap múlva vizsgáznom. Sikerült, de az egyetlen, rózsaszínű nadrágom kilyukadt hátul a sok üléstől…”
Dr. Safar Ahmed a siófoki kórház sebész főorvosa, önkormányzati képviselő. A megyei sajtó azt írta, hogy „egy libanoni orvos” kapta idén a legmagasabb megyei kitüntetést.
„Nagyon váratlanul ért az elismerés, Bejrútban élő lányomtól tudakolták meg, amit ilyenkor szokás elmondani a díjazottról. Libanoniságomra büszke vagyok. A „híres” Bekaa-völgyben születtem (vagyis a bibliai Kánaánban, a kánai menyegzőről ismert dél-libanoni Kána városa ma is létezik), ott éltünk szegénységben, heten voltunk testvérek, petróleumlámpával világítottunk, napi 24 vödör vizet hoztam a kútról a családnak, ez az én feladatom volt. Kicsi ország Libanon, magas hegyekkel és a már a Római-birodalomban is milliókat tápláló Bekaa-völggyel, gazdag történelemmel, hiszen a föníciaiak országa is volt.”
Manapság persze leginkább a szinte folyamatos háborúskodás miatt kerül Libanon a hírekbe. Most éppen, nem régóta tűzszünet van.
„S hogy mi vagyok valójában? Libanoni orvos? Vagy magyar? Ma már magyarul jobban beszélek, mint arabul, elvégre az elmúlt ötven évben sokkal többet beszéltem magyarul. Bejrútban született, ott élő unokáim is tökéletesen beszélik a magyart, velük is mindig magyarul beszélek. Siófokon kezdtem orvosként, 1978-ban. E közel fél évszázad alatt nem tudom, hány ezer, százezer, vagy tán millió ember fordult meg a kezem alatt, akiket kezeltem, viziteltem, műtöttem, anno „mi voltunk” a sürgősségi osztály is, a nagy nyári rohamok idején is.”
A csökkentett szénhidrát-tartalmú kenyér és a kerékpár: Safar doktor szerint ez a titka annak, hogy a mai napig gyógyít.
„Szinte semmi szénhidrát, az 5 százalékos kenyeret persze meg lehet kenni zsírral, sőt, szalonnát sem tilos enni, ami tilos, az a cukor. A nokedlit is el kell felejteni. Na és a mozgás: a világ legjobb sportja a kerékpározás (a gyaloglást is ajánlom), a Balaton-körüli Tour de Pelso versenyek állandó résztvevője vagyok, 13-szor tekertem már körbe a Balatont, ha nem is annyi idő, 4-5 óra alatt, mint a legjobbak, de 10-11 óra alatt, 5 rövid pihenővel. A bringázás mindenre jó; magas vérnyomás, cukorbaj ellen, veseműködésre, gyógyszer helyett; sajnos a magyarok világbajnokok gyógyszerszedésben… Ha nem sportolok, akkor talán elvitt volna a Covid, a mozgásnak köszönhetem, hogy felépültem, itt vagyok, dolgozhatok. Én az orvoslást nemcsak szakmának, hanem hivatásnak is tekintem; aki orvos, az mindenhol az. Megállítanak az utcán, elmondják a bajaikat, de akár a hipermarket pénztáránál, sorállás közben is sorolják nekem a panaszaikat.”
...
(A teljes cikk a Siófoki Hírek januári számában).
