„Amikor Isten velünk volt”

Murád török szultán már 1440-ben sem tudta bevenni Nándorfehérvárt, azután ez 16 évvel később fiának, „hódító” Mehmednek sem sikerült – hallottuk a Siófoki Civil Akadémia előadásán dr. Lengyel Róberttől, aki miután legutóbb történelmünk egyik leggyászosabb epizódját, a mohácsi csatát (1526) járta körül, addig ezúttal az egyik legdicsőségesebb, a nándorfehérvári (1456) részleteivel igyekezett megismertetni a hallgatóságát („Amikor Isten velünk volt”). Hiszen – ahogyan a polgármester is hangsúlyozta – az átlag magyar tudása a nándorfehérvári győzelemnél, Hunyadi Jánosnál és a déli harangszónál nagyjából véget is ér…

Évszázadokra megváltoztatta az európai történelmet Mehmed 1453-as diadala – bocsátotta előre az előadó. A török szultánnak ugyanis ekkor sikerült bevenni a bizánci birodalom központját, Konstantinápolyt, a mai Isztambult. Európa elkezdett rettegni a töröktől, miközben idehaza a trónutódlás amolyan „magyarosra” sikeredett: volt úgy, hogy egyszerre két királyunk is volt, majd egy darabig egy sem. Ekkor lett Hunyadi János az ország kormányzója, később országos főkapitány, s az ország legnagyobb birtokosa, aki már Nándorfehérvár előtt is sikerrel vezette a hosszú hadjáratot a török ellen. A mai szerb főváros, Belgrád stratégiai jelentőségű pont volt a Duna és a Száva partján, ahogyan akkoriban mondták, utána már „szabad az út Buda felé”. Miközben a török közelgett, a magyar nemességnek nem akaródzott hadba vonulni, a pápa ezért küldte Kapisztrán (1690-től szent) Jánost, hogy toborozzon keresztény csapatokat; a korábbi hitszónoknak és inkvizítornak ez kiválóan sikerült, vagy 22 ezer fős hadat állított ki 1456 júliusára, nagy számban mentek a jobbágyok is, fenn is maradt, hogy ebben az évben az asszonyok arattak, uraik meg kaszával, cséphadaróval gyülekeztek Kapisztrán mögött…

A teljes török birodalmi sereg vonult ellenük Nándorfehérvár alá, ahol a vízi ütközet, Hunyadi meglepetésszerűen lecsapó hajóraja és a Száván várakozó, Kapisztrán-vezette keresztes had fordította meg a csata menetét. Sikerült megszerezniük a törökök rettegett ágyúit, német és olasz zsoldos tüzéreik hanyatt-homlok menekültek, miközben Mehmed szultánt is lövés érte. Most kell nekimenni a töröknek, és kisöpörni a Balkánról – adta ki a jelszót Hunyadi, de a bubópestisjárvány megakadályozta ebben, megbetegedett és meghalt. S hogy kiért szól a déli harang? Lengyel Róbert szerint nem egészen Nándorfehérvár diadala miatt rendelte ezt el a pápa; először „biztatásul a török ellen küzdőknek”, majd hogy „hirdesse a kereszténység védelmének fontosságát”, de mi nyugodtan felfoghatjuk úgy, hogy Nándorfehérvárnak szól és Hunyadi Jánosnak. Akiről nemsokára tévésorozatot is megnézhetünk – feltehetően Nándorfehérvárral a középpontban, ha már a II. Mehmed dicsőségét zengő netflixes török sorozatból kimaradt ez a „kis epizód”…

Tudta?

- Mehmedet Konstantinápolynál egy magyar is segítette: az Orbán nevű erdélyi ágyúöntő mestertől a világ legnagyobb ágyúit rendelte meg a szultán; Orbán előzőleg Mehmed ellenfelének ajánlotta fel a szolgálatait, de az nem kért belőle;

- Mehmed háremet is tartott, de a fiatal fiúkat is szerette; udvarában Szép Radu volt a „kedvence”, a havasalföldi vajda, Drakula testvére;

– Kapisztrán János ült törvényt inkvizítorként számos zsidó felett; az írások szerint vasfogókkal szaggatták le róluk a húst, mielőtt négybe vágták volna szerencsétleneket;

- Dugovics Titusz hősiessége feltehetően csak legenda, 1824-ben írtak először róla, noha a csata során valóban akadt olyan magyar, aki magával rántotta a halálba a törököt;

- Nándorfehérvárt végül 1521-ben, Mohács előtt 5 évvel tudta bevenni a török.

F. I.