Szent Kilit Katolikus Plébánia

Siófok-Kiliti katolikus templomának és plébániájának védőszentje egyúttal a városrész névadója is. A Kilit név a latin Cletus vagy Anaclet középkori magyar változata, Szent Kilit pápa pedig a hagyomány szerint Szent Péter második utóda volt a római püspöki székben az I. század vége felé, 76-88 között. Athéni születésű lehetett, és az első római keresztények közé tartozhatott. Domitianus császár keresztényüldözése idején szenvedett vértanúságot, testét Szent Péter sírja mellett temették el, vagyis az ő sírja is a mai Szent Péter Bazilika alatt lehet. Ünnepe a római naptárban április 26., ezért templomunk búcsúnapját április utolsó vasárnapján tartjuk.

Magyarországon egyedül a kiliti templom őrzi Szent Kilit pápa emlékét, a főoltárkép is az ő megdicsőülését ábrázolja.

Településünk nevének első okleveles említése Cleti alakban 1229-ből való. Az 1333-ban készült pápai tizedjegyzék a plébániák közé sorolja, s ebből a forrásból tudjuk, hogy akkoriban plébánosát Tamásnak hívták. A török hódoltság alatt a falu sokat szenvedett, bár nem néptelenedett el. A lakosság - nem tudjuk mikor - református hitre tért át, így a templom is református lett. Ez a középkori templom, amelyet ekkoriban helyre kellett állítani, a mai katolikus templomtól délkeletre, a plébánia telkén állhatott.

A veszprémi káptalan 1673 táján szervezte újjá a kiliti plébániát elsőként a somogyi területen, a templomot pedig ismét a katolikusok kezére juttatta. Innen gondozták a környék katolikusait, így a siófokiakat is.

1703-ban, a Rákóczi-szabadságharc kezdetén a helybeli reformátusok a kurucok segítségével kiűzték a faluból a katolikus plébánost, Podszlanszky Sztaniszlausz Jánost, és ismét birtokba vették a templomot. A környék katolikus lelkipásztori ellátását csak a háborúskodás elmúltával tudta újjászervezni a falu egyházi földesura, a veszprémi káptalan, de 1715-ben a plébániát Siófokon állították fel, és innen látták el a kiliti híveket is.

1747-ben már katolikus kántortanító működött a településen, és a hívek egy haranglábat is emeltek. A káptalan hosszas pereskedés után csak 1763-ban tudta visszaszerezni a katolikusoknak a templomot. Ekkor szervezték újjá a plébániát is, amely egy ideig ellátta Ádánd, Ságvár és Siójut híveit is.

A XVIII. század végén a középkori templom már igen leromlott állapotban volt, és kicsinek is bizonyult, ezért a káptalan elhatározta, hogy a régi temető helyén új templomot építtet.

A ma is álló, klasszicizáló későbarokk (copf) stílusú templom 1801-1804 között épült fel, legnagyobbrészt Katona József kanonok hagyatékából. A plébániaházat is a kegyúr, vagyis a káptalan emelte 1812-ben. Úgy a templom, mint a plébániaház műemléknek minősül. A templomkertben álló kálvária az egyik plébános, Papp János költségén épült 1855-ben. Ugyancsak ekkortájt alakult meg a máig működő rózsafüzér-társulat.

Plébániánk XX. századi lelkipásztorai közül kiemelkedik Huchthausen Lajos (1900-1999), aki papi buzgóságával, tanári bölcsességével és szelíd humorával örökre beírta nevét a Veszprémi Egyházmegye történetébe.

Az újabb időkben a következő változások történtek a kiliti plébánia életében:

• 1987-ben került sor a földrengés által megrongálódott templom statikai helyreállítására.

• 1993 óta a plébánia az újonnan felállított Kaposvári Egyházmegyéhez tartozik.

• 1996-ban kápolnát alakítottak ki a Máltai Szeretetszolgálat vezetése alatt álló Idősek Otthonában. •2001-ben a templombelső, 2002-ben a templomkert és a kálvária, 2003-ban a főoltárkép,

• 2004-ben pedig a templomhomlokzat restaurálása történt meg.

• Ugyancsak 2004-ben került elhelyezésre a templomkertben Varga Imre “Mária mennybe fogadása” című szobra.

Plébános: Bicsár László

Szentmise a plébániatemplomban hétköznapokon hétfő és csütörtökön este 18 órakor, vasárnaponként 11 órakor van.