Erdélyi testvértelepülésünk, Gyergyószentmiklós városnapján dr. Lengyel Róbert polgármester és Völgyi Lajos tanácsnok képviselte Siófokot. Völgyi Lajos útibeszámolója a Siófoki Hírek olvasóinak:
„… néhány óra múlva messze jártam már hazámtól…” – énekli Szörényi Levente Utazáscímű dalában.
Mi is így voltunk, december 4-én a reggel hat órai indulás után néhány óra múlva átléptük a határt. A „mi” pedig: dr. Lengyel Róbert polgármester, felesége Ági asszony, és e sorok írója, így utaztunk testvérvárosunk meghívására Gyergyószentmiklósra. Az invitálás négy napra szólt, ám ebből egy az odaút, egy vissza, tehát az ott tartózkodás két teljes nap. Megkönnyítette az utazást, hogy jórészt már autópályán teljesíthető az összesen 840 km, a román szakasz 130-140 km híján is sztráda.
Gyergyó minden évben december elején tartja városi ünnepnapjait, Miklós nap környékén, tisztelegve evvel is védőszentje, Szent Miklós előtt. Ezen a négy napon – amiből tehát mi kettőt élvezhettünk – rengeteg programmal ünnepel a város. Most konkrétan több helyszínen közel hatvan (!) esemény közül válogathattak az érdeklődők: igazán impozáns kínálat. Érkezésünk napján már csak egy esti sétára jutott lehetőség az ünnepváró, valóban fényárban úszó város főterén.
A két legfontosabb esemény a december 5-i dísztanácsülés, és a 6-i szentmise és körmenet. Előbbire a Gyilkostó vendéglőben került sor, valóban méltóságteljes keretek között, s egyetlen napirenddel: kitüntetések, elismerések átadása. Így például a szociális szférában végzett kimagasló tevékenység elismeréséért a Láthatatlan Munka Díja, illetve az Év Önkéntese díj. Persze előtte Gyergyó polgármestere, Nagy Zoltán mondta el ünnepi beszédét. Egy kitüntetett mindenképpen kiemelésre kívánkozik: Gyergyószentmiklós díszpolgára (post mortem) lett Fogarasy Mihály (1800-1882) erdélyi püspök életútja elismeréseként, amellyel tudásával, vezetői és közösségi tevékenységével a társadalom javát szolgálta, és előmozdította Gyergyószentmiklós gazdasági, egyházi és kulturális fejlődését (a díjat Kovács Gergely gyulafehérvári érsek vette át).
Az ünnepi tanácsülést ebéd követte közel száz jelenlévővel, ezt pedig, már kávézás mellett, kötetlen beszélgetések, illetve a városvezetők ajándékátadásai. Siófok polgármestere is ezt az időt kihasználva folytatott diskurzust gyergyószentmiklósi kollégájával. Este pedig a Piata Libertátii pompázatos díszkivilágításában vártuk a Mikulást – aki természetesen meg is érkezett, és gyermekek százai üdvrivalgása valamint lézershow közepette az egyik ház erkélyéről integetve köszöntötte Gyergyót. A Szent Miklós templom búcsúünnepe (ünnepi misével) alkalmán zsúfolásig megtelt, majd az ezt követő körmeneten is hosszú, kígyózó sorok kerülték meg a város főterét. Az emelkedett ceremóniát (kár, hogy regnáló politikusok is szót kaptak) követően a testvérvárosi delegációkat, az egyházi és világi elöljárókat a plébánián látták vendégül ebédre, „kínálmációra”.
Ezen alkalomkor ejtettünk meg egy beszélgetést Fórika Krisztinával, Gyergyó kulturális referensével, a beszélgetés témája természetesen városaink kulturális kapcsolatainak további fejlesztési lehetőségei. Működő kapcsolat létezik már a két város női és férfi kórusai között, a tavalyi kezdeményezésünk kapcsán a Balaton és a Hóvirág néptáncegyüttesek között, és jövőre már a Robi Mayer vezette gyergyói jazz-zenekar is Siófok vendége lesz. Amikről most beszéltünk: gyermekkórusok kapcsolatfelvétele, valamint a két város képzőművészei alkotásaiból összeállított kiállítás megszervezése. Nem csak reménykedünk, dolgozunk is megvalósításukon. Ekkor adtuk át Siófok néhány kiadványát a gyergyói könyvtár számára, melyről posztoltak is Facebook oldalukon:
https://www.facebook.com/gyergyoszentmiklosi.varosikonyvtar?locale=hu_HU
Két délutáni programra sikerült még eljutni: öt órakor a Szilágyi Vendéglőben gyermekeknek tartottak táncházat, nagy sikerrel, illetve kora este a Salamon Ernő Gimnázium dísztermében egy bemutató volt. Torner Anna író, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatója „Itt sem fogunk élni” című saját regényéből készített színpadi adaptációt nagy sikerrel adta elő.
Másnap a reggeli után elköszöntünk a gyergyói polgármestertől – és megint kezdődhetett a 840 km. Amikor az ember átlépi a határt, megfordul a fejében, tartalmasak és szépek voltak a gyergyói napok, de azért hazaérni is jó. Bár abban mindhárman megegyeztünk: testvérvárosunkban is otthon éreztük magunkat.”
