Interjú Horváth Zoltánnal, Ukrajna tiszteletbeli konzuljával.
Ukrajna tiszteletbeli konzuljával „ép ésszel” nehezen magyarázható óriásplakátokról, kint élő rokonokról, konzuli feladatokról, itt tanuló ukrán diákokról.
– Gondolta volna, hogy lesz majd egy választási kampány Magyarországon, amikor az ukrán elnököt negatív színben feltüntető óriásplakátokba botlunk lépten-nyomon? – kérdeztük a siófoki Horváth Zoltántól, aki jóval a négy éve kezdődött orosz-ukrán háború előtt lett Ukrajna tiszteletbeli konzulja, „civilben” pedig a siófoki székhelyű Magasépítő 99 Kft. ügyvezetője.
– Ép ésszel nehezen lehetne ilyesmire számítani, mint ahogyan ép ésszel nehezen is lehetett rá magyarázatot találni, legalábbis épkézláb, érthető, értelmes magyarázatot, amikor az itt élő ukránoknak, vagy például nyugati országokból érkezőknek kellett arra válaszolnom, hogy miért van teleplakátolva Zelenszkij elnökkel az egész ország. Igyekeztem az ukrán kötődésű itt élőknek, menekülteknek és másoknak azt hangsúlyozni: ez csak a politikai hadviselés, a túlhevült kampány része és talán még az sem feltétlenül gondolja így, aki ezt és így reklámozza. És hogy a kampánynak vége lesz egyszer – s lám, vége is lett és a plakátok, a rettenetes videók is „elmúltak”… A kampány idején is jártam Ukrajnában, ott már nehezebben fogadták el, hogy míg négy éve őket támadja egy négyszer nagyobb ország, napi szinten emberek halnak meg nem csak a fronton, hanem a városokban is, ahová drónok, rakéták csapódnak, egy nyugatról szomszédos országban nem a támadót, hanem a megtámadottat állítják be úgy egy választási kampányban, mint minden bajuk okozóját, mintha Ukrajna jelentené a háborút, Oroszország meg a békét…De biztos vagyok benne, hogy április 12-e után sok minden újra a helyére kerül, visszazökken a normális kerékvágásba…
– Milyen az élet ma Ukrajnában? Gyakran megfordul ott? Nagyon lecsökkent a kárpátaljai magyarok száma?
– Nem lehet pontosan megmondani, de a korábbi 150 ezerhez képest talán már a 100 ezret sem éri el az ottani magyarság létszáma. A fővárosban, a nagyvárosokban zajlik az élet, az éttermek, kávézók, mozik, színházak nyitva, az emberek dolgozni járnak és kénytelenek voltak megtanulni együtt élni a légi riadókkal. Ungvár lakossága például (az van a legtávolabb a fronttól) ugrásszerűen megnőtt az elmúlt négy évben, a keleti területekről oda költöztek, akik nem akartak kivándorolni. Ott most, miközben folyamatosan épülnek a lakások, a lakásárak magasabbak, mint Budapesten.
– Él-e odakint rokonsága?
– Igen, édesanyám húga Ternopil megyében (a Monarchia keleti határa volt valaha), egy közép-ukrajnai kis faluban él. Négy gyermeke közül az egyik fiú két éve a hadseregben szolgál.
– Amikor kiutazik tiszteletbeli konzulként, milyen feladattal teszi és mi a feladata idehaza?
– Diplomáciai találkozókon, egyeztetéseken veszek részt, legtöbbször Kárpátalján, néha Kijevben is, gyakran összekötve jótékonysági akciókkal. Elsősorban persze itthoni feladataim vannak, gyakorta az ukrajnai menekültekkel kapcsolatban. Budapesten három ukrán-magyar két tanítási nyelvű nyelvű iskola is működik közel ezer diákkal, a legtöbb ukrán ott él, jóval kevesebb a határ közelében, egy kis részük pedig például a Balaton körül. Sok diák évek óta itt tanul, a szülő itt dolgozik, többüknek már saját ingatlana van, tehát hosszabb távra rendezkedtek be, mert sokuknak nem is lenne már hova visszamennie… Egy-egy probléma, ügyintézés kapcsán keresnek meg, munkahelyi, iskolai kérdésekben igyekszem segíteni, vagy éppen szálláshelykeresésben. Programokat is rendszeresen szervezünk az itt tanuló fiataloknak és családjuknak.
– Sándor Fegyir nagykövettel egy éve avattak ukrán könyvespolcot a siófoki könyvtárban, itt tanuló diákok jelenlétében. Több siófoki iskolában is tanulnak ukrán diákok?
– A Beszédesben a legtöbben, tizen-egynéhányan. Ők megtanultak, jól beszélnek már magyarul (a szülők persze kevésbé), sokat segít a kapcsolattartásban az iskola Kárpátaljáról jött magyartanára. A konzulátus átvállalta a tanulók étkezési díját, hogy ez ne a szülőket terhelje.
– Miközben a háború már több mint ezer napja tart, mire számít, látványosan javulni fognak a magyar-ukrán kapcsolatok?
– Biztosan, gazdasági téren is van hová fejlődni, számos ukrajnai gazdasági szereplő áll készen az együttműködésre, de persze az volna a legfontosabb, hogy a háború fejeződjön be…
F. I.
//A Siófoki Hírek májusi számában megjelent cikk.
Fotó: Horváth Zoltán a kép bal szélén az ukrán könyvespolc egy évvel ezelőtti átadásakor.
