Táncszínházban voltunk.
Legényeké a pokol – énekelte a leánykar, hiszen a szerelmet állította mondanivalója középpontjába a Balaton Táncegyüttes, hagyományos évzáró táncszínházi előadásában. Mert mára nem csak az évzáró néptáncgálának, hanem a táncszínháznak is hagyománya lett Siófokon. Öt éve szokjuk, tanuljuk: a zenekar nem a színpad egyik sarkából vagy széléből kíséri az egymást követő táncokat, itt most az elején nem is láttuk a zenészeket (Tarsoly zenekar) a fehér paravánok takarásában és később is hol itt, hol ott tűntek fel a színpadon, a koreográfia részeként, mondhatni egyenrangú szereplőjeként. S hogy fontos a gondolatiság, a mondanivaló is (ezúttal a szerelem, a malomszerű örök körforgás, az egyszer fent, egyszer lent – akár az élet) amit Kosztolányi, Márai, sőt, Müller Péter Sziámi sorai erősítettek, s persze az elementáris erejű tánc.
Főszerepben Fodor Janka: Csuti Péterrel öt éve az együttes művészeti vezetői, s Janka (aki nem tudná, a Balaton korábbi művészeti vezetője, Szigeti Angéla lánya) ebben a mostani produkcióban énekelt, táncolt, hangszeren játszott, de Péter is megvillantotta, miért is jutott be az országos szólótáncfesztivál januári döntőjébe.
Lelkemből lelkednek, rendező-koreográfus Fodor Janka, Csuti Péter és Kolumbán Norbert; felvillantották, hová is jutott a Balaton az elmúlt öt évben és megmutatták, mit ismert el a zsűri tavaly és idén a nívódíjakkal. Lelkükből, lelkünknek.
F. I.
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
