1967 és 70 között gyűjötte és írta Szirovatka Károly azt az anyagot, amely most, több mint ötven év múltán Balatonkiliti helytörténeti olvasókönyve címmel látott látott napvilágot a város támogatásával.
A négy éve alakult Siófoki Értéktár Bizottság mára százas nagyságrendben gyűjtötte össze a város értékeit, köztük Szirovatka Károly helytörténeti anyagát, ami most a bizottság javaslatára jelent meg és mutatták be a könyvtárban azzal a kötettel együtt, mely a 2023-ban felvett siófoki értékeket veszi lajstromba.
„Bálványoson kezdtem tanítani, majd 1964-ben kerültem szülőfalum, Balatonkiliti iskolájába magyart, történelmet és testnevelést tanítani – emlékezett vissza a 84 éves Szirovatka Károly helytörténeti olvasókönyvének bemutatóján. – Feladatul kaptam, hogy írjam össze Kiliti földrajzi neveit, hartárjelöléseit; a téesz adott szekeret, dolgozókat, nagyon sok helybélivel találkoztam – így kezdődött. Szatóri János iskolaigazgató megkérdezte, miért nem írom le, amit hallok. Leírtam. Huchthausen Lajos esperessel azután elmentünk a veszprémi levéltárba régi kiliti adatokért, kutatni kezdtem, majd már el se kellett mennem, küldték a kiliti dokumentomokat. Helytörténeti szakköröm is volt, a diákjaim is járták a kilitieket és meséltettek velük, így állt össze a kötet anyaga. Kolléganőm, Lukácsy Mária gépelte le a kézírásomat, beköttettem és 1970-ben beadtam egy megyei helytörténeti pályázatra, ahol pályadíjat nyertem vele.”
Szirovatka Károly legféltettebb kincse a kiliti takács céh vörös bársonyba kötött, bőrre írott alapítóvele 1841-ből, Ferdinánd császár pecsétjével. Az 1874-ben megalakult első ipartestület elnökeként pedig már Szirovatka Károly tűnik fel. „Ő, az ős Szirovatka volt az első, aki Kilitire jött a szerbiai Pancsováról – így a nyugdíjas pedagógus-helytörténész. – Bécsbe tartott, de Kilitiben ragadt, a későbbi Villányi-közben bement egy asztaloscsaládhoz és ott is ragadt, lányuk, Bors Apollónia lett a felesége, ebből a házasságból születetett a nagyapám. Két éve találtam meg ennek az ősnek a sírját a kiliti temetőben.”
A szerző arról is mesélt a könyvtárban, hogy nagyapjáéknál 1919-ben fehér tiszteket szállásoltak el (Horthy a kiliti Csárdaréten tartotta a díszszemléket), sőt, Horthyné méltóságos asszony is megfordult náluk mézért; majd 1945-ben, amikor itt dübörgött a front a Sió két partján, Malinovszkij marsall szállt meg a családi házban. Kis kitérőként: Görgey Artúr, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédseregének fővezére pedig a hajdani kiliti tiszttartó házban éjszakázott, amire valaha emléktábla is felhívta a figyelmet.
„Régóta nem Kilitin élek, de Kiliti mindig az én falum marad” – jegyezte meg Szirovatka Károly, akinek a helytörténeti írását Berlinger Ágnes terjesztette az értéktárbizottság elé. A bizottság korábbi tagja a könyvbemutatón azt mondta: korábban, amikor Kiliti történetéről írtak, Dudás Károly és Gárdonyi Máté is hivatkozott Szirovatka Károly gyűjtésére, és ő erre figyelt fel (amúgy természetesen Dudás Károly is Szirovatka-tanítvány volt...).
„Egyházi adatok szerint István király által idegenből behívott kanokoktól kapta a falu a nevét – áll a frissen megjelent olvasókönyvben. – Ez a kanonok hazájából magával hozta Cletus pápa tiszteletét, s nevezte el Cletus pápáról a falunkat. A magyar nyelv addig faragta, formálta, míg Kiliti lett belőle”.
Egy 1302-es okmányban jelenik meg először csaknem a mostani alakban a falu neve, Kilyty formában. 1897-ben 2158, 1930-ban 3197 lakosa volt. Szirovatka Károly közli a kötetben az 1699-es falu valamennyi lakosának nevét, továbbá az 1848-as nemzetőrök, az 1849-es zsellérek és telkes jobbágyok névsorát, utca- és helyneveket, iparosok, gazdák, pedagógusok névsorát. S voltaképpen ott és akkor fejezi be olvasókönyvét, amikor 1968-ban a falu az akkor várossá vált Siófok része lett.
…
A kettős könyvbemutatón elhangzott: a Róka Ildikó-Móczár István alkotópáros (akiknek az életműve 2021-ben került fel a siófoki értéktárlistára) nemrég hungarikum médiadíjat kapott Ízőrzők című televíziós műsorukért.
F. I.
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
