Siófoki nyarak, évszázadnyival ezelőtt.
A kaszinót eredetileg az 1800-as évek végén a Deutsch család építtette, az 1920-as évektől a második világháború végéig működött itt a fürdőtelepi úri kaszinó: a mai Batthyány utca elején, az északi oldalon, mégpedig a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabállyal; belépni két már meglévő tag ajánlásával lehetett. Elegáns mulatóhelynek számított, két részből állt, a játékteremből és a kaszinókertnek hívott vendéglátóteraszból, 100 személyes amfiteátrumszerű kerthelyiséggel. Egy kis fenyveserdő vette körül az épületet, külön elkerített strandja volt, a működtetője Siklós Zsigmond zsidó származású üzletember kultúrapártolóként könyvtárat is létesített a kaszinóban.
Majdnem a szomszédban masszázs- és vízgimnasztikai gyógyintézet működött a mai Park hotel étterme helyén, hiszen száz éve még közismert volt, hogy gyógyító ereje van a Balaton vizének…
A Petőfi sétány hajdani villáiból mára egyetlen maradt meg jó állapotban, a város által 2014-ben felújított Thanhoffer-villa (a márványpadló még Thanhoffer doktor korából maradt), beljebb a jelenleg magántulajdonú, egykori Ángyán- és Császár-villáknak ma már csak sejthető a patinája…A hajdani nyaralótelep vége volt a Vitéz-panzió, s ezzel visszakanyarodtunk a Batthyány utcára, hiszen ez volt száz éve Siófok nyári főutcája. A központi strand, a kaszinó, Vitéz Miklósné panziója, aztán a mai Fő utcán a Hozbor vendéglő, a későbbi Csárdás – ez volt sokak, így a két jó barát, Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő napi útvonala is, a hajdani Vitéz-panziót is jobban ismerjük Karinthy villaként; itt halt meg az író 1938-ban, ami után Vitézné már ki se nyitotta többé…
...
Siófoki nyár, majdnem száz éve (1933-ban), ahogyan Hunyadi Sándor író látta: „Siófok mégis inkább az én esetem. Zaftosabb. Olyan, mint egy komplett libamáj, a kis sült szívvel, pörccel és svertnivel a meleg, sárga zsírban. A kaszinókert lampionjai alatt Hacsek és Sajón, esetleg Salamon Bélán mulat a tengernyi nép. Egyszerre három helyen szól a jazz, a vendéglőben húzza Magyari. Tombola. Tánc. Ezerötszáz asztalnál römiznek. A sötét partokon túl, a csillagos ég alatt viszont elhagyottan sóhajt a Balaton. Nem lát szegény tó szerelmes párokat. A csók, a suttogás, a holdfénynél való édes séta nem divat ezen a furcsa, dupla ritmusú Siófokon. Aki itt nem táncol, vagy nem bridzsezik a cukrászdában, az mind fent ül este a kaszinóban.”
(A teljes cikk a Siófoki Hírek augusztusi számában)
Fotó:
a kaszinó anno és a hajdani kaszinóépület ma
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
