Hetven éve végzett, 1955-ben kezdett tanítani Siófokon.
„Női testnevelőt kerestek a lányosztályhoz, így kerültem az 1955-ös államvizsga után Siófokra, az állami általános iskolába – elevenítette fel a kezdeteket Bejczi Józsefné, aki az idei pedagógusnapon önkormányzati díszoklevelet vehetett át abból az alkalomból, hogy 70 éve kapta kézhez tanári oklevelét a főiskolán. – Szüleim Ságváron éltek, édesanyám ott tanított, ő szerzett tudomást erről az álláslehetőségről.”
Hű maradt Siófokhoz, a Krúdy iskolából ment nyugdíjba 1990-ben. Ahogyan a Siófoki Híreknek mondta, „ide kötnek a gyerekkori emlékek, itt lettünk pedagógusok a férjemmel, én a mai napig itt élek és hogy 92 évesen ilyen állapotban lehetek, azt nagyrészt a két tárgyamnak, a testnevelésnek és a matematikának köszönhetem. Ez a világ legjobb párosítása. Az egyik a testet edzi, a másik a logikus gondolkodást, az összefüggések felismerését segíti. A matematika szakot már akkor végeztem el, miközben tanítottam. Amikor idekerültem, nem volt központi általános iskola, szétszórva, hét helyen tanítottunk. Volt tanterem a Kele utcában a hajdani Maurer-házban, a katolikus templom melletti egykori katolikus iskola épületében, a mai Janus hotel területén, azután a Hozbor, későbbi Csárdás vendéglőben, s a Pannónia-udvarban és a Széchenyi utcában is. Ősszel és tavasszal a futballpályán tartottuk a testnevelésórákat. Versenyekre jártunk, úttörő csapatvezető lettem, amit nagyon szerettünk, én is és a gyerekek nagy többsége is, hasznosan töltöttük az időt vetélkedőkkel, kirándulásokkal, túrákkal. Később főállású járási úttörőtitkár lettem, majd 1972-ben kerültem a kereskedelmi iskolába, ahol matematikát és testnevelést tanítottam a szakmunkásképzős kereskedő és vendéglátós osztályoknak.”
Bejczi Józsefné úgy mondta, a „hőskorban” került az állami általános iskolába és a kereskedelmibe is, ami abból is látszott, hogy utóbbinak sem volt még akkoriban állandó helye. „Kezdetben délutánonként tanítottunk a Széchenyi utcai általánosiskola-épületben, majd Szabadifürdőn is, a Balaton-parton, de az annyira romos épület volt, hogy egyszer beszakadt a mennyezete és ekkor átkerültünk a szakmunkás iskolába, a mai Barossba. Amikor megépült a kereskedelmi iskola, a későbbi Krúdy, annak nagyon örültünk, büszkék voltunk a tornateremre, a sportudvarra, a tágas, modern iskolára. Azok is szép évek voltak, még tájfutó csapatot is szerveztem és beneveztünk az országjáró diákok körébe; az iskola támogatott bennünket útiköltséggel, étkezéssel, kisbusszal. A nyugdíjba vonulásom előtt pedig megérhettem, amikor belekóstoltunk az informatikába. Pályáztunk egy számítógépre, amit meg is kaptunk, szakkör alakult, később több gépünk lett, mi, pedagógusok Kaposvárra jártunk tanfolyamra, így aztán rám is ragadt valami kevés…”
A 92 éves pedagógus ma is használja a számítógépet, tartotta tehát a lépést a korral. Kérdésünkre elárulta: fájlalja, hogy sok minden (árnyas ligetek, patinás épületek) eltűnt a régi Siófokból, úgy véli, kár, hogy nem sikerült megőrizni valamit például a hajdani fő tér miliőjéből. Persze, a plázába azért be-be tér vásárolni, még ha nem is tetszik neki az épület… De Siófokot, a siófokiakat így is a szívébe zárta. Már kisgyerekként, Lenkei Marikaként minden nyarát Kilitiben töltötte, nagybátyjánál, a későbbi városrész legendás doktoránál, Tiborcz Istvánnál. Mivel pedig ő volt egyben a Nagystrand orvosa is, az sem volt kérdés, hogy hová járjon fürdeni. „Kiliti, a Sió-part (ott bicikliztünk be Siófokra), a strand, ezek a gyerekkori emlékeim. No meg a filmforgatás: a Civil a pályán című filmvígjátékot itt forgatták Soós Imrével, Latabár Kálmánnal, Ferrari Violettával, ahhoz kerestek statisztákat, napi 20 forintot fizettek. Nem volt nehéz dolgunk, üdülővendégeket, strandolókat kellett alakítanunk abban az üdülőben, ami a mai Baross iskola helyén állt.”
F. I.
(A Siófoki Hírek augusztusi számában megjelent cikk).
Képek:
Bejczi Józsefné otthonában és a városi pedagógusnapi ünnepségen
