„Itt vagyok és ez jelez valamit...”
„Itt vagyok és ez jelez valamit, köszönöm, jól vagyok” – kezdte Gálvölgyi János, akinek a beszélgetős estjét a Kulteraszról, azaz a Kálmán Imre Művelődési Központ teraszáról a színházterembe vitték egy forró augusztusi napon. Az pedig, hogy csak ennyi változást kellett beiktatni az eredeti tervekhez képest, önmagában nagy szó, hiszen három hónappal ezt megelőzően még életveszélyben volt Gálvölgyi, aki meg is jegyezte: „Szokták mondani a művésznek: úgy örülök, hogy életben látom; ez most hangsúlyos lett nálam.” Siófoki fellépését hungarikumnak nevezte, „hiszen amint megtudtuk, a Balatont átúszni csak Magyarországon lehet, úgy Siófokon fellépni is csak Siófokon.”
Első találkozása a színházzal gyerekként a Csárdáskirálynő volt – árulta el –, a színészekkel pedig az, amikor autogramot gyűjtött a ma is meglévő füzetébe. Nem gondolta – tette hozzá –, hogy ma is vannak még autogramgyűjtők, márpedig Rozika például itt Siófokon (a KIMK egyik „beengedője”, Turósné Rozika – a szerk.) nem csak tőle, hanem még a családtagjaitól is kért…
...
(A teljes cikk a szeptemberi Siófoki Hírekben).
