Míg Atlantisz a tenger mélyére süllyedt, Siófok kiemelkedett a „tengerből”, mondta a 94 éves térképész. A nyugdíjasok már „megülték” a városnapot.
„Előrehozott városnapot” tartott a nyugdíjasok siófoki egyesülete. A legnagyobb taglétszámú és egyben az egyik legaktívabb helyi civil szervezet a Siófok55 jubileum jegyében tartotta legutóbbi összejövetelét a Civil Házban. Stílszerűen Siófok múltjáról osztotta meg ismereteit Faragó Sándor térképész, de előtte dr. Lengyel Róbert polgármester adott tájékoztatást az egyesületi tagoknak aktuális témákról.
A város pénzügyi helyzete változatlanul stabil – hangsúlyozta a polgármester. Ütemesen folynak be az adóbevételek, a bankszámlán elhelyezett likvid pénzeszközök kamata év végére a 400 millió forintot is elérheti, a költségvetés tartaléka pedig 300 millió forint körüli, így ezen a télen nem lesz szükség intézményi fűtéskorlátozásra és a közvilágításon se spórol Siófok. S természetesen a hivatal és az intézmények mintegy 500 dolgozójának fizetését is ki tudják gazdálkodni, továbbá városi fejlesztésekre is futja. A polgármester arról is beszélt: a Galerius fürdő sokak által várt felújítása gyakorlatilag már elkezdődött, hiszen folyik a tervezése. A maga részéről – árulta el – hitelfelvételt nem szeretne a még hiányzó pénzösszeg előteremtése érdekében, sokkal inkább ingatlanértékesítést és igyekszik erről meggyőzni a képviselő-testületet is. A városnapi programokra is felhívta a figyelmet, kiemelve: ugyan minden program ingyenes a négy nap során, de egyes KIMK-es rendezvények (vagyis a nem szabadtériek) regisztrációhoz kötöttek. A városnapon ültetik el az 55. fát is a Fő téren abból az 55-ből, amit az augusztus 20-i tűzijátékra szánt és megtakarított pénzből vásároltak, s amelyek a város különböző pontjaira kerülnek. A siófok-oului baráti társaság jubileumi ünnepségén itt lesz a finn nagykövet, a városi kitüntetések átadására ünnepi szónoknak Witzmann Mihály országgyűlési képviselőt is felkérte Lengyel Róbert, az ugyancsak a városnapra megjelenő Varga Imre-könyv bemutatójára pedig invitálja Karácsony Gergely főpolgármestert is, lévén, hogy a szobrászművész Budapestnek is díszpolgára.
…
„Öt éve, a város 50. születésnapjára írtam meg Siófok őstörténetét, meglepve tapasztaltam és tapasztalom, hogy sok helybéli nincs tisztában a települése múltjával, például fogalma sincs arról, hogy létezett valaha a Fok folyó és hogy a mai Siófok városközpontja a magyar tenger fenekéről emelkedett ki – kezdte előadását a nyugdíjas egyesület 94 éves tagja, Faragó Sándor térképész. – Számos téveszme kering, például hogy a Sió és a Fok egy és ugyanaz, holott csak Balatonszabadi és Sióagárd között volt közös a két folyam medre, egyébként nem. A Sió őse, a Sivó-patak vezette le az ős-Balaton vizének egynegyedét (ősi medre a mai Árpád utcával azonos), háromnegyedét pedig a Fok, a kettő között egy sziget: Losta (később Fok) falu. II. András királyunk 13. századi adománylevelét olvasva – melyben a Balaton ősi lefolyásáról ír, amit Foknak nevez és azt írja: ahogy kilép a Balatonból, délre fordul, majd megkerüli Losta falu szigetét – kezdtem el keresni a Fok nyomát még a 70-es években, találtam is akkor még morotvákat és rájöttem, hogy a Fok kifolyása csak a mai szabadifürdői vasútállomás magasságában lehetett. A mai Siófok csupán 300 éves, a Fok folyó valahai torkolatába épült, a városközpont egy, az Ős-Balaton által 800-1000 év alatt kialakított 1400 méter hosszú turzásgátra, azaz homokpadra.”
Faragó Sándor szerint két feltétele volt Siófok létrejöttének: a turzásgát kialakulása, valamint az Ős-Balaton vízszintjének a csökkenése. Hiszen a Balaton csak 160 éve, 1863, az első zsilip megépítése óta olyan, mint amilyennek ma ismerjük, az apasztotta le végleg az Ős-Balaton vízszintjét és ezáltal a tó partvonala is megváltozott (az Ős-Balaton 950 négyzetkilométert foglalt el, az „új” már csak 595-öt). A mai Siófok területe a honfoglalás után népesült be – folytatta Faragó Sándor –, előtte, például a római időkben még nem volt lakott, a legközelebbi lakott település Tricciana, vagyis a mai Ságvár volt. A honfoglaláskor a granárium környékére települtek a legelső lakók, azt a falut Holovodinak, majd Türknek, végül Kiralturkynak hívták (bár több írás így tesz, mégsem keverendő Törekivel a térképész szerint; közeli tavát Turki-tónak nevezték, ami ma a Csépány-tó), azután népesült be a mai Sziget- és Madarasi-dűlő, ami akkor tényleg sziget volt, Losta szigete, melyet a 14. században Fokra kereszteltek át, de hogy ne legyen egyszerű az utókor dolga, addig Foknak nevezték a mai ipartelep egy részén állott falut is, akár csak az Ős-Balaton lefolyását, a Fok folyót. A turzásgát pedig – aminek a rómaiak idejében még híre-hamva sem volt, a honfoglaláskor azonban már alacsony vízálláskor meg-megmutatkozott – majd csak az 1700-as évektől kezdett benépesülni, előbb Fok-Sió, majd Siófok néven. S míg a mai fogalmaink szerinti Siófok ugye mindössze 300 éves, a Sziget-és a Madarasi-dűlő szigete a 25 ezer éve véget ért földtörténeti korszak során keletkezett turzás…
Faragó Sándor úgy képzeli: Siófok kis honfoglaláskori „elődfaluiban” lehetett a legnagyobb az emberek szabadsága, mintegy 100 éven át, hiszen „mindenki oda épített kunyhót, ahová akart, ott vadászott és halászott, ahol akart, senki nem parancsolt, nem vetett ki adót, azután Szent István korában ennek a paradicsomi állapotnak vége szakadt…”. S a térképész persze azt az elméletét is igyekezett hangsúlyozni, hogy Galerius római császár „legendás” zsilipje valóban csak legenda, hiszen ahová az utókor elképzelte, az akkor egy kilométerrel beljebb volt az ős-Balaton partvonalától, „s egyébként is, ha Galerius apasztani akarta a tó vizét, ahhoz nem kellett zsilip”…
F. I.
