Könyvbemutató és dalostalálkozó: 150 éves a Siófoki Férfi Dalkör Egylet.
A kiegyezés után kilenc év telt el, már megépült a déli vasút, elkészült a Sió-zsilip, Siófok országos vásárok tartására kapott engedélyt, amikor 1876 nyarán helyi iparosok megalakították a Siófoki dalegyletet. A könyvtár kiállításán is megtekinthető eredeti alapszabály szerint „az egylet czélja a férfi ének művelése és lehető legnagyobb terjesztése, egyszersmind a zeneművészet iránti értelmiséget előmozdítani, társadalmi élveket nyújtani…”. A dalkör első tagjai elsősorban helyi iparosok, kereskedők, földművesek voltak; ma Siófoki Férfi Dalkör néven a város legrégebbi, 150 éve folyamatosan működő civil szervezete.
A már létező egyházi kórus mellett alakult a világi dalkör 1876-ban Magyar János plébános és országgyűlési képviselő elnökletével – emlékeztetett Alexy Rezső, az egylet jelenlegi elnöke a könyvtárban, ahol bemutatták a Siófoki dalkör 150 éves története című, Bognár Zoltán szerkesztésében a jeles alkalomra elkészült kötetet és megnyitották az egylet emlékeiből, relikviáiból összeállított, július 15-ig látható kiállítást. A szerkesztő történész arra is választ adott, miért az 1906-os évszám a dalkör zászlaján: abban az évben vették nyilvántartásba az egyesületeket, az eredeti, 1876-os alapító okirat pedig akkor épp nem volt meg, csak a második világháború után került elő egy padlásról (egy akkori ifjú énekes, Lehota Rudolf talált rá), s lett újra kézzelfogható bizonyíték az 1876-os alapításra.
Alexy Rezső elnök végigtekintve az eltelt 150 éven, többek között azt emelte ki: 99 éve, 1927-ben szervezett az egylet először dalostalálkozót, 1931-ben már Balatoni Vándordíjas Dalosverseny volt az elnevezése. Zászlót dr. Sallér Aladár háziorvos és karnagy javaslatára varrattak 1929-ben, az ő műve a Balatoni jelige is, mely máig a dalkör mottója és műsorindító dala: „Dalra vidáman, daltársaim, ringó Balaton tündér tájain…” A siófoki születésű Timár Imre 1961-ben vette át a kórus vezetését, segítője Daday Kálmán volt és irányításuk alatt komoly sikereket értek el, immár nemzetközi balatoni dalostalálkozók házigazdái voltak. A 90-es években is volt egy sikeres időszak Németh Gábor vezetésével, a jelenlegi karnagy, Lovrek Károly 2002 óta dirigál, és Alexy szerint „nagyon ad a színvonalra, ami az énekelt darabok nehézségi fokán is látszik”. A dalkör 2013-ban somogyi Prima-díjat, 2017-ben Somogy megye közgyűlésétől Örökségünk, Somogyország kincse elismerést kapott.
Kaáli Nagy Dezső kikötőépítő mérnök javasolta, hogy a dalostalálkozók győztesei rangos díjat kapjanak, így készült el az ezüst vitorlás vándordíj, amit – tudtuk meg ugyancsak Bognár Zoltán történésztől – a győriek a háború után „elfelejtettek” visszaadni, s csak a 2010-es években ügyvédi segítséggel tudta visszaszerezni a siófoki dalkör, már megviselt állapotban. A mostani évfordulóra az ezüst hajót Tamás Lóránt aranyműves varázsolta újjá, aki a könyvtárban fotók segítségével mutatta be, milyen aprólékossággal restaurálta; szedte darabokra, majd rakta össze. S elárulta: egyrészt maga is rácsodálkozott, hogy milyen értékes, ötvösremekműnek számító relikviát őriz a dalkör, másrészt pedig örül, hogy részt vehetett a munkában, segítve a megemlékezést, már csak azért is, mert egy ideig édesapja is énekelt a dalkörben.
A 150 éves siófoki kórust ünneplő dalostalálkozón – melyen dr. Kovács Miklós alpolgármester köszöntötte a város legrégebbi civil szervezetét – a Kálmán Imre Művelődési Központ színpadán énekelt a Száztagú Székely Férfikórus, Balatonfüred Város Vegyeskara, a Siófoki Női Kar, Balatonalmádi Város Vegyeskara, s természetesen a házigazda dalkör, annak a Lovrek Károlynak a dirigálásával, aki a legutóbbi városnapon vehette át a Siófok Barátja kitüntetést és aki azt vallja, Goethét idézve: „A dalosok jó emberek, mert rossz emberek nem énekelnek”.
F. I.
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
