Interjú Bóta Györgyivel, a Balaton-parti Kft. új ügyvezetőjével.
A Nagystrand, a Galerius fürdő, s a cég jelenéről és jövőjéről is szót ejtettünk Bóta Györgyivel, aki október 1-je óta vezeti az önkormányzati tulajdonú Balaton-parti Kft.-t.
– Az októberi Siófoki Hírekben idéztük a polgármester szavait, e szerint „forgalom- és bevételcsökkenés a strandokon, az év végéig akár a 100 milliót is meghaladó veszteség a Galerius Fürdőnél, és a kft. egyéb bevételei is elmaradást mutatnak: mindez komoly kihívást jelent az új igazgató számára”. Szereti a kihívásokat? – kérdeztük Bóta Györgyitől.
– Nem egyszerű a cég helyzete, van feladat bőven, de kicsit sem riasztottak el a várható nehézségek. Természetesen nem lenne reális elvárás, hogy holnap nyereséges legyen a kft., de izgalommal, érdeklődéssel várom a mindennapokat, és hiszem, hogy minden helyzetben lehet takarékosabban gazdálkodni, ha azt a külső környezet úgy kívánja. A Balaton-parti Kft.-nek – a legnagyobb önkormányzati cégként – szerteágazó tevékenységi területet lefedve rengeteg feladatot kell ellátnia: 8 kilométer szabadstrand, 1 kilométer fizetőstrand, a Galerius Fürdő, a Vásárcsarnok, ingatlan- és parkoló-üzemeltetés, és majd a jégpálya. Nekem viszont pont amiatt tetszik, hogy ennyiféle.
– Ezek tehát meg is maradnak? Az időről időre visszatérő pénzügyi problémák oka nem éppen az, hogy túl sok feladatot vállalt fel a kft.?
– Valóban sok, de leginkább sokféle a feladatkör, viszont meglátásom szerint az ebből fakadó problémák szervezéssel megoldhatók. A feladatok sorából a rendezvények szervezését a jövőben biztosan elengedjük, erre kiváló szakemberei vannak a városnak. A cég jelenlegi gazdasági helyzetéről most kisebb részben az elmaradt strandi bevétel, nagyobb részben pedig a Galerius Fürdő mínusza tehet. Egy család esetében is, ha a bevételek nem az elképzeléseink szerint alakulnak, akkor azonnal reagálunk, a kiadásainkat gyorsan átgondoljuk, hogy az egyensúly fennmaradjon. Ehhez hasonlóan egy cég életében is le kell reagálni a negatív tendenciákat. Nem tartható, hogy rendre az önkormányzattól kérjünk pénzügyi segítséget, miközben a folyamatok változatlan formában mennek tovább.
– Vagyis azt vállalta, hogy ez a jövőben változni fog?
– Ezt szeretném elérni. Teljesen jogos elvárás a városvezetés részéről, hogy se a Galerius, se maga a Balaton-parti Kft. ne terhelje ilyen mértékben a város költségvetését. A cél a hosszú távú stabilitás, ami nem egyik napról a másikra érhető el, de a problémák okainak feltárásával, felelős gazdálkodással, takarékosabb működéssel és a megfelelő döntések meghozatalával megvalósítható. A számok ismeretében a fókuszt a fürdő gazdálkodására kell irányítanunk: számos kérdéskörrel kell foglalkoznunk, mint például a forgalom elmaradása, a helyi látogatók hiánya, a jegyárstruktúra kialakítása, az étterem gazdaságos működtetése, az energiaellátás, a szezonalitáshoz alkalmazkodó humánerőforrás tervezése, a marketing erősítése és még sorolhatnám. Elképzelésem szerint hosszabb távon önfenntartóbb lehet a gazdálkodás. Már dolgozunk ezen. De van teendőnk a többi területen is, hiszen a strandbevételek is jelentős elmaradást mutatnak a tervezettől. A felismerés az, hogy nem a vendégek maradtak el Siófokról, hanem megváltozott a fogyasztói magatartásuk, illetve strandválasztási szokásuk. Az árérzékenység erősödött, a karbantartott szabadstrandok elszívó hatása erős, a helyi fizetőstrandok szolgáltatási színvonala nem nyújtja azt a pluszt, ami miatt a vendégek ezt választanák. Ugyanakkor hatalmas területük miatt jelentős költségtételt generálnak, az is elképzelhető, hogy a jelenlegi, alacsonyabb vendégszámhoz kell igazítani a strand méretét.
– A Plázst üzemeltető cégnek voltak korábban ezzel kapcsolatos elképzelései...
– Valóban, a Plázs üzemeltetője régebben kezdeményezte a teljes Nagystrand üzemeltetésének átvételét, de ez nem valósult meg. Véleményem szerint helyesen történt, hiszen annak ellenére, hogy a vendégek sokszor nem tesznek különbséget a két üzemeltető között, azaz a Nagystrand és a Plázs egyetlen balatoni élményterület a szemükben, az érdekek mégis különbözőek. A Plázs érdeke a sok rendezvény és az erős márka, a Balaton-parti Kft. érdeke a Nagystrand látogatottságának növelése és a biztonságos strandüzemeltetés, Siófok város érdeke pedig a lakosság és a turisták érdekeinek az összehangolása és a közvagyon megfelelő hasznosítása, megóvása. Ezeknek az érdekeknek nem szabad egymás ellen dolgozniuk, sőt egymás kell erősíteniük. A Plázs rengeteg embert vonz Siófokra, a Nagystrandra és hatalmas reklámot jelent a városnak, tehát a jó kapcsolat fenntartása közös érdek. Mindezek mellett változásra biztosan szükség van, így örvendetes, hogy elindult a közös városszintű gondolkodás a Petőfi sétány megújításáról: a sétány, a Nagystrand és a Balaton-part közötti kapcsolat, egység megteremtéséről. Információim szerint a 2027-es szezont követően megkezdődnek a megújításhoz kapcsolódó munkálatok a Petőfi sétány nyugati végén, és ha kis lépésekkel is, de haladhatunk előre.
– Jégpálya? Óriáskerék?
– Jégpálya lesz, ha az időjárás engedi, a városnapi programsorozat keretén belül nyitnánk meg, az óriáskerék is marad, viszont nem lesz se szalmalabirintus, se csúszkapálya.
– Akkor már csak arra vagyunk kíváncsiak: kicsoda Bóta Györgyi, kérünk egy rövid bemutatkozást így a végére!
– Budapesti „panelgyerekként” nőttem fel, a nyarak jó részét a Heves megyei Balatonban töltöttem nagyszüleimnél, ami egy kis csendes falu, reggel és este az utcán vonuló tehenekkel. Ide, a Balatonhoz csak ritkán jutottunk le, így persze hogy mindig erről álmodoztam. És az álmok néha valóra válnak: 33 éve a nagyvárosi nyüzsgést egy Siófok melletti balatoni kistelepülésre cseréltem (balatoni nyár, balatoni szerelem, majd két gyerek...), amit nem bántam meg. Apukám nyomdokain lépkedve lettem közgazdász. Az első munkahelyem a balatonfűzfői Nitrokémia 2000 Rt. volt, akkor egy 3000 fős nagyvállalat. Ott (szerencsémre) a kontrolling osztályon kezdtem, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem a közgazdaságtant, hiszen ez a legszínesebb ága. Ez az a terület, ami egyfajta belső híd egy cégnél, szoros kapcsolatban a cégvezetéssel, valamint a cég összes szervezetével. Nem kis túlzással a kontroller az, aki előtt nem maradhat titokban semmi, mert a számok nagyon beszédesek. A későbbiekben ugyanezen a területen, jórészt az építőipari ágazatban dolgoztam. Többször is megfordultam a DRV Zrt.-nél, ahol kontrolling osztályvezetőként kezdtem, majd egy kis „vargabetűt” követően gazdasági igazgatónak hívtak vissza, és végül vezérigazgatóként irányíthattam egy akkoriban 1850 fős jól szervezett állami vállalatot. Az ottani munkatársi légkör és a feladat nagysága meghatározó élményt jelentett számomra.
– A Balaton-parti Kft. ehhez képest más nagyságrend...
– De csak a DRV-hez képest, mert a legnagyobb önkormányzati cég, a fürdővel együtt már több mint 80 alkalmazottal és ahogy már említettem, tennivalónk itt is lesz bőséggel…
F. I.
