Interjú a tulajdonossal.
Mi épül a széplaki Május 1 utca és a 70-es út találkozásánál, ott, ahová nyaranta a Donnert Vidámpark települt? – találgatja a Facebook népe, a Siófoki Hírek jó emlékezetű olvasói azonban már régóta tudhatják: Gencsi Attila vállalkozó, akkori önkormányzati képviselő még 2020-ban vásárolta meg a városi ingatlant, azzal a céllal, hogy vadászati múzeumot hozzon ott létre.
Mi tehát nem találgattunk, hanem a legilletékesebbhez, a tulajdonoshoz fordultunk kérdéseinkkel.
– Valóra válik végre az álma? – kérdeztük Gencsi Attilától.
– Igen, hosszas előkészületek után megkezdődhetett a vadászati múzeum építése. És valóban, régóta dédelgetett nagy álmom ez. 1987 óta vagyok vállalkozó (édesapám akkor adta oda az Áfésztól bérelt üzlet kulcsát azzal, hogy innentől kezdve a tiéd, csináld), de a mai vállalkozói világ már nem az én világom, abból már kiszálltam.
– Azt sokan tudják önről, hogy vadászik, és nem csak Törekiben, hanem egzotikus országokban is, de kevés vadász nyit múzeumot…
– 2010-ben nyílt meg a keszthelyi vadászati múzeum, ami Európában szinte egyedülálló, az inspirált, így jutottam arra a gondolatra, hogy Siófokon is legyen egy ilyen, még ha kisebb is, attól fogva ettől a céltól vezérelve szerveztem a vadászataimat. Harminc éve vadászom, amíg a vállalkozásomban dolgoztam, nagyon kevés idő jutott rá. 2003 óta járom a világot vadászati céllal (két éve a Hungexpón a FeHoVa Kiállításon a szervezők meghívására bemutathattam a vadfajaimat, diorámám díjat is kapott), de a leendő múzeumban elsősorban az európai, a magyar, a somogyi vadfajok dominálnak majd, ez nagyon fontos számomra.
– Mikorra tervezi a nyitást?
– Jó lenne 2028 nyári szezonjára kinyitni, hiszen egy különleges attrakciója lehet ez Siófoknak, nem csak rossz idő esetére, de arra mindenképp.
– „Rosszidő-programból” valóban keveset tud ajánlani a helyi Tourinform…
– A lényegesen nagyobb keszthelyi vadászati múzeumnak évi 100 ezres a látogatottsága (egy esős napon 2-3 ezren is felkeresik), remélhetően ez is sokakat érdekel majd.
– Mekkora lesz, mit láthatunk majd benne?
– Nem csak a vadfajaimat akarom bemutatni, vadászattal kapcsolatos régi relikviák is lesznek bőséggel, használati eszközök, távcsövek, műalkotások, régóta gyűjtöm ezeket is. Vándorkiállításoknak, kisebb szakmai konferenciáknak tervezek helyet adni, lesz egy folyamatos és egy változó fotókiállítás természetfotósok képeiből, egy vetítőterem a felső szinten, ahol oktató jelleggel folyamatosan természetfilmek mennek majd. És persze koktélbár, kávézó, fagyizó. S természetesen interaktív múzeum lesz, játékos elfoglaltságul a fiatalok számára, mindez 800 négyzetméteren. Dédelgetett kincs egy több mint 100 éves vadászhintó, arra is szert tudtam tenni és felújíttattam, a régmúlt idők vadászati kultúrájának örökségeként.
– Kedvezzünk a kíváncsi Facebook-kommentelőknek is: miből?
– Ahogy mondtam, 1987 óta vállalkozó vagyok, és ahogyan most sem kaptam egyetlen fillér támogatást sem, úgy soha semmihez nem kaptam. Azt nem mondom, hogy nem örültem volna neki, de így alakult. Önerőből építem tehát, amúgy pedig nem kerül többe egy közepes méretű szerelvényáruháznál…
– A vadászat is örökség, mint az első üzlete?
– Igen, csak nem apai, hanem dédapai. Baján születtem, nagyszüleim a Tolna megyei Pálfán éltek, Rácegrespuszta is oda tartozott, ahol Illyés Gyula született és élt, ő a nagyanyámnak a kortársa volt, ismerték egymást. A pálfai gróf, Apponyi Károly figyelt fel rá, a grófnak az erdőkerülő vadásza volt a dédapám, a történetei, trófeái között nőttem fel, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond könyveit, regényeit olvastam gyerekként. Egyfajta örökségként él bennem a vadászat, a természet szeretete. Kilenc éves korom óta élek Siófokon, Törekiben is már évtizedek óta, a természet közelsége, a lovak, a vadászat vonzott oda is.
– Mostanában, ugyancsak a közösségi médiában, téma lett a vadászat és mintha kiéleződött volna az ellentét az úgynevezett hobbivadászok (akik Afrikába és más távoli vidékekre járnak) és az „erdei” vadászok között…
– Nem tudom, mi az hogy hobbivadász, szerintem ilyen nincs, csak vadász van. Minden vadász, aki meg tudja tenni, az szeretne más tájon is vadászni, nem csak a hazai erdőkben. Tapasztalatból mondhatom, hogy egy országot a természeti értékei alapján lehet a legjobban megismerni, mintsem a múzeumokon, templomokon keresztül. Ázsiai hegyvidéken felállni a csúcsra páratlan élmény. Amikor Kirgizisztánban jártam, családoknál voltunk elszállásolva, egy falu közösségében. A vadászat létjogosultságáról egy példa: Mozambikban 16 évig tartó polgárháború dúlt, a helyi lakosok az állatállomány 95 százalékát elpusztították, majd nemzetközi összefogással tudták valamelyest visszaállítani a régi állapotot. Komoly károkat lehet okozni a természet egyensúlyában. Akik a vadászatot elítélik, nem látnak mögé. Vajon a sertésnek, marhának miért van kevesebb joga az élethez, mint az erdei szarvasnak? Egy csirke, egy fácán is élni akar…Tegyük fel, hogy 5 évre megtiltják a vadászatot – milyen következményekkel járna? Túlszaporodna a vadállomány, a vaddisznónak például meg ötvenszereződne a létszáma, rengeteg kárt okoznának a gazdáknak a földeken, de mindenkinek az életterében megjelennének, közúti baleseteket okoznának. Ne feledjük, ők voltak előbb ott, ahol ma élünk; egyre több az autó, egyre több utat építünk oda, ahol vadak éltek. Amikor Törekibe költöztem, jöttek–mentek a vadak, a lovak, marhák legeltek, ma a zamárdi-tabi úton naponta sok száz autó megy keresztül az erdőn. Az ember felelőssége, a vadász feladata, hogy a vadállomány létszámát szabályozza. Én is a környező erdőkben vadászom a legtöbbet, más tájakra a kalandvágy, a kíváncsiság visz. Imádom az erdőt, Széchenyi Zsigmond írta, hogy a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. Vagyis ha kimegyünk az erdőbe, nem akarunk mindenáron vadat lőni, de az állományt szabályozni kell; ha szűkítjük a vadak életterét, a létszámukat is szabályozni kell. A mi vadásztársaságunkban tizenhatan vagyunk, nyugdíjas is, kétkezi munkás is, a vadászat nem a gazdagok kiváltsága, havi 20 ezer forint a tagdíj. Ha mi nem lennénk a területen állandóan, az orvvadászok is elszemtelenednének; a jelenlétünk visszafogja őket, hiszen ma már éjjellátónk is van, és jelentjük, ha olyas valaki mozog az erdőben, aki nem oda való, aki nem érti Széchenyi Zsigmond szavait: „Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad egy benne orgonázó magyar szarvasbikánál."
F. I.
...
Képek:
A leendő vadászati múzeum
Elkezdődött az építkezés
A díjnyertes dioráma
Gencsi Attila ezúttal egy északi ország erdejében
Gencsi Attila töreki fotója
