„Ahol a tündérek, a múzsák laknak”

Kétszáz éve született Jókai Mór; a Balatonhoz és Siófokhoz is kötődő író emlékét Siófokon is több rendezvény idézi fel idén, a sort a könyvtár nyitotta, egy Jókai-témájú kiállítással.

A Pesti Hírlap 1932. júliusi száma tudósított egy siófoki kiállításról, melyen 30 évvel azelőtti képek egyikén Jókai Mór csónakot húz a fürdőzők között. A Jókai 200-ra készülve a könyvtár kereste ezt a kuriózumszámba menő fotót, de sajnos nem lelt rá… Jókai először 1857-ben jutott el a Balaton mellé, és rögtön lejegyezte: „Ahol a tündérek, a múzsák laknak”. Természetesen ezután itt töltötte a legtöbb nyarát, pénzes ember lévén Füreden villát is épített. Csónakba pedig gyakran szálltak a balatoni hajók utasai: a Füredre tartók a déli vasút átadása után Siófokon szálltak át vonatról a Kisfaludy gőzhajóra, abból a kikötő előtt csónakba, s csak úgy a partra. A „tortúrát”, főleg ha rossz idő miatt nem indult a hajó, Jókai is meg-megunta – akár csak az eredetileg Füredre nyaralni tartók mind nagyobb része – és egyre gyakrabban maradt ezen az oldalon.

Kedvelt siófoki tartózkodási helyét, a mai Jókai villát Braun Dávid építtette 1897-ben, majd Fekete Vilmos temesvári ügyvéd, Jókai barátja vásárolta meg. Jókai, aki ügyesen rajzolt és festett, s a Balatonról szóló írásait gyakorta saját illusztrációival kísérte, második feleségéről, Belláról e ház falai között készített portrét 1903-ban. Az íróról az utolsó rajzot pedig Faragó József helyi festőművész készítette, ugyancsak Siófokon. Jókai gyakorta megfordult a Vendégfogadóban, a későbbi Borharapóban. A bográcsos ételeket kedvelte, így a füstölt malackörmöt babba főzve, amiben nem volt se zöldség, se kolbász, se csülök, se csipkedett, mint ahogyan ma készítik a Jókai bablevest...

Jókai Mór és Nagy Bella 1904 nyarán már nem térhetett vissza Siófokra az író 1904. május 5-i halála miatt. Fekete Vilmos már 1905-ben (az országban elsőként) emléktáblát állíttatott neki, a névtáblaavatót 1905 nyarán „balatoni népünnepély” kísérte, amikoris a korabeli tudósítás szerint „az erősen hullámzó Balaton tetején játszott a székesfehérvári honvéd zenekar; a zenekartól nem messze volt a színpad felállítva, ahova csónakokon szállították a közreműködőket. A színpad a közönség és a közreműködők nem kis bosszúságára nagyon rosszul volt világítva: ehhez járult, hogy a nagy szélben az ének csak nehezen volt hallható.”

...

(A teljes cikk a Siófoki Hírek március 5-én, szerdán megjelenő e havi számában).