A 176 évvel ezelőtti március 15-re emlékeztünk.
Alig néhány évtizeddel a honfoglalásunk után már a térség egyik, ha nem a legerősebb és leggazdagabb formálódó államalakulata lettünk – emlékeztetett ünnepi beszédében dr. Lengyel Róbert polgármester. „A kereszténység felvételével végképp gyökeret vertünk itt és váltunk kalandozókból hódítókká, később Európa bástyájává a muszlim hódítóval szemben. De valahol és valami elromlott. Mohács előtt egy szétzilált, széthúzó és szétlopott ország, utána pedig egyszerű célpont lettünk. Célpontja a töröknek, az osztráknak, aztán meg az orosznak… Elődeink sokszor lázadoztak a szabadságért. Rákóczi nagyfejedelmünk egy ideig valós reményt is adott e hazának, de a gazdag osztrák udvar végül felülkerekedett, a labanc iga meg még elviselhetetlenebb lett. És valahogy, az egyre fokozódóbb szabadságvágy, a hazaszeretet és a leigázó elleni kérlelhetetlen gyűlölet az ország döntő többségét lassan, de biztosan egységbe kovácsolta. 1848. március 15-én pedig a magyar nemzet puskaporos hordóján, azt a bizonyos kanócot be is gyújtották. A forrongást, mint ahogy aztán 1956-ban is, akkor is az ifjak indították el. Ők gyúrták azt a hógolyót, amely aztán lavinává formálódva forradalmat, majd szabadságharcot zúdított az osztrák sas nyakába. Olyan lavinát, amit aztán végül csak az orosz cár ideküldött kozákjainak, dzsidásainak a százezrei tudtak feltartóztatni és porrá zúzni. A keleti „nagy medve” akkor először, bár tudjuk, nem utoljára, jött és sárba taposott ő is bennünket, magyarokat…”
A márciusi ifjak 176 évvel ezelőtti nekilendülése oly dicső, felemelő és reményt keltő volt, hogy az utánuk következőknek kötelessége a megemlékezés és tisztelgés, meg a jelen időszakra is érvényes tanulságok levonása – folytatta a siófoki városvezető. „Az egyik tanulság, hogy ha van egy nagy cél érdekében kirajzolódó nemzeti egység és a magyarság zöme félre teszi végre az egymással szembeni gyűlölködését, akkor bizony nagy dolgokra vagyunk, lennénk képesek. A másik, hogy olyan politikusokat emeljünk pajzsra, akik a képességeik és példamutatásuk okán érdemlik azt meg. Akik a nemzetünk, az általuk képviselt magyarok feltétlen és önzetlen szolgálatára, nem pedig idegen, meg kicsinyes párt-, és magánérdekek kiszolgálására jelentkeznek. De tanulság az is, hogy legyünk éberek. Mert mindig és mindenütt ott vannak azok, akik némi baksisért, a személyes boldogulásukért cserébe, hajlandóak elárulni egy jó ügyet, a többi magyart, a nemzetünket. Ezek most is itt ólálkodnak közöttünk. Mint ahogy 1848-ban és ’49-ben is akadtak ilyenek bőven. De tanulság az is, hogy sose bízz az oroszban … Ja, és még valami: ne kereszteld át a Petőfi Laktanyát Mária Terézia osztrák császárnő nevére! Petőfi élete, munkássága arról szólt, hogy az osztrák ellen harcoljon. Pennával és szablyával is. Életét is tulajdonképpen az osztrák vette el. Szóval ő nem ezt érdemelné az utókortól és biztosan könnyes szemekkel nézi most odafentről az új feliratot az említett budai laktanya főbejárata felett. Sokszor emlegetjük fel manapság a nagy elődöket. Az Árpád-háziakat, a Hunyadiakat, Rákóczit, Széchenyit, a márciusi ifjakat, Kossuthot, Deákot. Hogy hol vannak ők? Hol vannak a mai korunk igazi nagyjai? Végképp eltűntek, kipusztultak tán? Szerintem nem. Itt vannak ők most is, közöttünk járnak. Élik a mindennapjaikat, feltehetően a képességeik okán jó állásokban vannak, megbecsült tagjai a környezetüknek, de amíg ilyen a közélet, amíg a politika színterén a legaljasabb farkastörvények uralkodnak és emberek a legnagyobb jószándékuk ellenére is bármikor célponttá, karaktergyilkos kampányok áldozataivá válhatnak, addig többségükben egyszerűen nem kérnek a hatalomból. Pontosabban az oda vezető rettenetes útból. Mert lássuk be, erre senki sem vágyik úgy igazán. Szóval, ha majd olyan viszonyok lesznek, hogy a nagy elődök mai örököseire valóban is, és nem csak a szavak szintjén, szüksége lesz e népnek, az egyre dagadó tömeg hangja végül eljut a fülükig, jönni fognak ők. Én ebben hiszek töretlenül, és ha kell, a sírig is. Tisztelet az egykori, a 176 évvel ezelőtti márciusiaknak, tisztelet az 1848-49-es forradalmunk és honvédő szabadságharcunk megvívóinak, hőseinek, hősi halottainak!”
...
A Siófoki Művészeti Iskola, illetve a Pannon Várszínház ünnepi műsora után a városvezetés, a pártok, intézmények és civil szervezetek vezetői koszorúztak a Március 15-e parkban.
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
...
A magyar sajtó napján a Szapudi-asztalnál tartott megemlékezésről a honlapon a Siófoki Hírek fülnél, illetve a Siófoki Hírek Facebook-oldalán olvashatnak beszámolót.
