A Siófoki Hírek évindító interjúja dr. Lengyel Róbert polgármesterrel.
– Fő témánk a 2024-es év kilátásai az elfogadott költségvetés tükrében, de most akad egy fontosabb kérdés is: hogy van? Facebook-posztjából a városlakók jelentős része értesülhetett egészségügyi problémájáról, amiről közszereplőtől is szokatlan kendőzetlen őszinteséggel számolt be...
– Igen, azon a bizonyos februári napon az irodámban kezdett el folyni az orrom vére, s mint kiderült, egy arcüregi artériám szakadt el és okozott komoly orrvérzést, amit végül csak egy műtéttel sikerült elállítani a siófoki kórházban. Megszólalni és részletes tájékoztatást adni pedig amiatt is tartottam szükségesnek, mert közben terjedni kezdtek a valóságtól nagyon messze álló szóbeszédek a városban az állapotomról; agyvérzésről, szétvert arcról és orról, pécsi kórházi ellátásról, meg hasonlókról. Szerettem volna, ha első kézből értesülhetnek a siófokiak arról, hogy mi is az igazság. Úgy éreztem, ennyivel tartoztam az igazságnak, még akkor is, ha egyébként az ember egészségi állapota magánügy.
– De most már teljes erővel visszatért a munkába?
– Igen. Nem vagyok az a fajta, aki sajnáltatja magát. Odafigyeltem az étkezésemre,
átállítottam az életritmusomat, feltöltöttem kiürült tartalék-raktáraimat, majd fokozatosan
visszatértem a munkába és azóta is naponta növelem a fizikai megterhelésemet. Sőt, lassan a sportot is elkezdtem újra. Az életem nem állhat meg pusztán amiatt, hogy most egy újabb kemény akadályt kellett átugranom. Átugrottam. Mert bár térdre rogytam, de utána, mint oly sokszor már, felálltam. Addig pedig kiváló kolléganőim és kollégáim, képviselőtársaim, a cégeink vezetői távollétemben is tették a dolgukat. Ezt hálásan köszönöm nekik, mint ahogyan a siófoki kórház minden egyes olyan dolgozójának is, aki bármilyen részt vállalt a gyógyításomban.
– Pedig éppen egy, az előző öt évhez képest békés, nyugalmas ciklus vége felé közelítünk. Számos más településsel ellentétben, az elmúlt bő négy évben már nem volt nagypolitikai csatározások színtere Siófok. Ön is így élte meg? Ha igen, mi Siófok titka?
– Nem csak az enyém, sokak véleménye, hogy kiegyensúlyozott, kiszámítható, békés,
szépen fejlődő, jól gazdálkodó várossá lettünk. Egyebek mellett éppen azért is tudtunk
sikeresen várost vezetni, mert nem hagytuk, hogy Siófok ismét pártpolitikai gócpont legyen. Az ezt megelőző ciklusban a kétharmados fideszes többség sajnos alapvetően rombolt és pártérdekeket szolgált ki. Úgy pedig kutya nehéz eredményesen dolgozni. A jelenlegi városvezetéssel viszont józan kompromisszumokra törekszünk, amiben egyébként a most regnáló fideszes képviselők is sokszor partnerek – csak nehogy épp emiatt legyenek kegyvesztettek a pártjukban... Egyszerűen nem hagytuk, hogy Siófok (mint számos más Balaton-parti település) „szabad prédává” váljon. Ehhez adott „nehézpáncélzatot” az, hogy a testület jelenlegi kétharmadát adó Becsülettel Siófokért Egyesület-frakció igazi lokálpatriótákból áll és nem pártkatonákból. Itt nem voltak és nincsenek „lejátszott” pályázatok, úgymond „külön kérésékre” történő helyi építésiszabályzat-módosítások, no meg preferált baráti cégek sem. Nincsenek pártcsinovnyikokkal teletűzdelt hivatali osztályok, városi intézmények. Szakmai munka folyt az elmúlt években, mégpedig a városérdek és nem „fentről jövő” iránymutatások mentén.
– Ez utóbbit hogyan kell érteni?
– Úgy, hogy nekem továbbra sem szólhat és nem is szólt senki, sem kormánypárti, sem
ellenzéki nagypolitikus azt várva, hogy a város érdekei és a saját meggyőződésem ellenére hozzak, hozassak döntéseket. Tudják már rólam, hogy itt, Siófokon, amíg én ülök e székben, a „majd odaszólok neki” egyszerűen nem működik. Nekem nem a pártok a főnökeim, hanem kizárólag Siófok bal-, meg jobboldali, meg minden politikai elkötelezettség nélküli polgárainak a teljes közössége. Az ő többségüktől kaptam ugyanis a bizalmat és tőlük kapom a fizetésemet is, így elsősorban értük és nekik dolgozom; valóban a siófokiak és még véletlenül sem például néhány nagyvállalkozó érdekeinek megfelelően...
– Adódik a kérdés: miképpen viszonyul itt helyben a pártokhoz?
– 2019-ben az ellenjelöltek indításától tartózkodó és ezáltal engem maximálisan támogató ellenzéki pártok (DK, Jobbik, LMP, MSZP, Momentum) helyi, itt élő, dolgozó képviselőivel, szimpatizánsaival korrekt volt, jelenleg is az és vélem, a jövőben is az lesz a viszonyom. Mint ahogy a fideszes országgyűlési képviselőnkkel, Witzmann Mihállyal is kezet fogtunk pár éve és bár számos politikai kérdéskörben nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, azért találtunk közös nevezőket: Siófokot, s az itt élő polgárokat. Számos városi projektben együttműködtünk és ennek látható eredményei is lettek. De néhány környékbeli fideszes településvezetővel is van immár több évre visszatekintő, korrekt munkakapcsolatom. Szóval, akikkel lehet, együttműködök, akik meg puszta politikai megfontolásokból hátat fordítanak, vagy akiket egyszerűen én nem tartok méltónak arra, hogy ma kár csak egy asztalhoz üljek velük, azokat meg elkerülöm. Nem bonyolult ez. De fontos, hogy a Becsülettel Siófokért Egyesület tagsága, a képviselő-testületben pedig a frakciónk immár több, mint 4 éve töretlenül támogatnak. Igazi összetartó, együtt gondolkodó és dolgozó csapatot alkotunk. Több ez, mint frakció; nagybetűs közösség.
– Milyen 2024-es évre számíthatnak a siófokiak most, hogy már van elfogadott
költségvetése a városnak?
– A tavalyi évet minden nehézsége ellenére úgy zártuk le, hogy nincsenek kifizetetlen
számláink, nincs egy fillér adóssága sem a városnak, sőt, az átgondolt és visszafogott
gazdálkodásunkkal még megtakarítást is sikerült elérnünk. Rendben utaltuk a fizetéseket is, zökkenőmentesen haladtak a városfenntartási feladatok és sok fejlesztésre is futotta. A 2024-es fejlesztési keret sem ad okot szégyenre, sok minden épül, szépül idén is, például az említett megtakarítások egy részét is erre fordítjuk. Persze vannak prioritások. Megígértük, így meg is csináljuk a Galerius fürdő teljes körű felújítását, ami siófoki léptékkel mérve egy gigantikus beruházás. Az állami uszoda építési területének a kialakítását idén tavasszal befejezzük. Mint ismeretes, a megépítés feltételéül a kormányzat azt szabta, hogy a város a saját vagyonából egy közművesített építési telket biztosítson hozzá. A magunk részéről a területet kiválasztottuk, megosztattuk, majd az uszodának szánt részét több, mint 100 millióért, talajcserével együtt, tavaly rekultiváltattuk is. Az idei költségvetésben 50 millió forintot különítettünk el a közművesítésre - amint az illetékes minisztériumtól megérkezik a „zöld jelzés”, reményeink szerint még a tavasszal, indul is a munka. Ezzel a részünkről minden előfeltételt teljesítünk, utána már a kormány következik, hogy a siófokiaknak tett ígéretet beváltsa, és valóban meg is építsék végre azt az uszodát. Egy jelentős pályázati projekt keretében a Zamárdival határos szabadstrandi szakaszunk újul meg tavasszal, s folytatódik a Rózsakert megújítása is, még a nyári szezon előtt átadást tervezünk. A tervezéssel és a kivitelező kiválasztásával kezdetét veszi a Sió-parti Krúdy sétány közel milliárdos nagyságrendű felújítása is, ami szintén tekintélyes projekt. A Mártírok utca elején, az egykori Borharapó előtti rendezetlen közparkunk is megszépül végre, ott már komoly munkálatok is folynak. Sokat tervezünk költeni utakra, járdákra is és persze igyekszünk minél szebbé, zöldebbé, virágosabbá varázsolni 2024-ben is a mi csodás városunkat. Szóval akad tennivaló bőven.
– Ráadásul választási év is a 2024-es. Eldöntötte már, hogy újraindul, vagy sem?
– Sok mindent végig kellett és kell is gondolnom. Először is, megtisztelő volt számomra,
hogy más településekről is érkeztek hozzám „követek”, hogy induljak ott, viszont arra
jutottam: vagy Siófokon, a szülővárosomban, vagy sehol. Tudom, most már heteken belül meg kell szólalnom; jól előkészítve, megalapozva és nyitott kérdések megmaradása nélkül, de még kellő időben kívánok a közvélemény elé állni. Egy biztos: alapvetés nálam, hogy a 2014-es és 2019-es választásokhoz hasonlóan, továbbra is csak és kizárólag függetlenként lennék hajlandó ringbe szállni és saját magam által kiválasztott csapattal, melynek a magját a jelenleg is velem dolgozó képviselőtársaim adnák, persze, új arcokkal is kiegészülve. A városban jelen lévő ellenzéki pártok bölcsessége is kell ehhez, az, hogy akár csak 2019-ben, ezúttal se indítsanak saját jelöltet se rám, se a Becsülettel Siófokért Egyesület leendő jelöltjeire. Hiszen az nyilvánvaló volt, hogy a kormánypártnak, a Fidesz-KDNP-nek lesz például polgármester-jelöltje.
– Mégpedig az indulását független jelöltként bejelentő Gyulai László, a járási kormányhivatal vezetője; őt biztosította ugyanis támogatásáról a helyi Fidesz- és KDNP-szervezet is...
– Én már régóta nem hiszek a mesékben, Siófok kisváros, semmi sem marad titokban, így én már hónapokkal ezelőtt hallottam arról, hogy a kormánypártok mire készülnek helyben. Hogy Gyulai úr személyében egy függetlennek mondott jelölt mögé állnak, mert vélhetően úgy érzik, hogy két polgármesteri választás elveszítése után így jobban „eladható”, így talán szimpatikusabb lehet az itt lakóknak. Az is a forgatókönyv, ha úgy tetszik, a „színjáték” része, hogy előbb függetlenként jelentkezik be, azután felsorakozik mögé a helyi KDNP, majd erre hivatkozva a Fidesz is. Hiszen a papíron független jelölt évek óta a kormánypártok felé abszolút elkötelezett, egykor a fideszes elődöm, Balázs Árpád „patronáltja” volt, jelenleg is kormánytisztviselő és ugye ahogy bejelentette az indulását, a kormánypárti Hír tévé azonnal interjúra hívta... Ebből is kiindulva nem kétséges, mit is jelent majd a kormánypártok támogatása; egyebek között sok pénzt a kampányra, a korábbi tapasztalatokból kiindulva ígéretcunamira is számíthatunk és senki se csodálkozzon, ha a „szokásos” lejáratósdi sem marad el a politikai ellenfelekkel szemben.
– Ha már a pénz: ahogyan a Siófoki Hírek is megírta, az állami civil pályázati alapból két siófoki civil szervezet kapott támogatást (összesen több mint 50 millió forintot), mégpedig két olyan helyi egyesület, amelyik a kormánypártokhoz itt helyben sok szállal kötődik. Lát összefüggést e támogatások és a közelgő kampány között?
– Igen nagy szellemi vakságban kéne ahhoz szenvednem, hogy ne lássak. Ez minden választási időszakban és az egész országban így ment és megy most is. Magyarországon sajnos a közpénz gyorsan elveszíti közpénz jellegét…
(A Siófoki Hírek márciusi számában megjelent cikk).
