Nekem nyolcasba csavarodó ötös, de leginkább végtelen, neked valami teljesen más – és ettől „csiszáros”.
Ez a Csiszár Zsolt megint kitalált valamit – villant belém a meghívót olvasva: szoborbemutató a könyvtárban. „Ha létezik könyvbemutató, miért ne lehetne szoborbemutató?” – kérdezte a Varga Imre Díjjal elsőként elismert siófoki extrémszobrász. Aki a nyáron kisebb Facebook-vihart kavart azzal, hogy kivitte az aranyparti mólóra a világszerte ismert riói Megváltó Krisztus-szobrot mintázó alkotását, csupán csak egy fotó kedvéért, mielőtt az a megrendelés helyszínére, egy frissen nyíló helyi diszkóba került volna. S mivel szezon és embertömeg a parton, persze hogy pillanatok alatt felkerültek a fotózásról készült képek a közösségi oldalakra és mindenki találgathatott kedvére…
Most pedig a siófoki könyvtár első szoborbemutatója, tehát ezúttal nem kiállítás, csak egyetlen leleplezésre váró alkotás, mely a helyszínen, a könyvtárban is marad. Lőcser Edit intézményvezető arról is tájékoztatott ezen alkalomból: Csiszár Zsolt a könyvtárnak ajándékozta édesapja, Csiszár Elek egyik, Ádámék című alkotását is.
Kocsisné Várnagy Tünde önkormányzati képviselőt, ahogyan már megszokhattuk tőle kiállításmegnyitókon, ezúttal is versírásra ihlette a Paradoxon című szobor. „Önmagába visszatér, végtelen, akár a tér – kezdte. – Stabilan lebeg, sima és érdes, megkopott, de fényes, misztikus, rejtélyes. ” Továbbá „gondolatokat ébreszt, boncolgatásra késztet, akarja, hogy szétszedd”, ahogyan általában Csiszár Zsolt szobrai.
Nekem nyolcasba csavarodó ötös, de leginkább végtelen, neked valami teljesen más – maga az alkotó is ezt írta legújabb szobrához: „A tér és az idő végtelenségének keretében, egészében véve nincs különbség lehetőség és valóság között, mert ezen kereten belül minden lehetőség valóság.”
F. I.
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
