Alig néhány hete posztoltam arról, hogy a siófoki Aranyparton, a Szállodasor egy meghatározott szakaszán, 4 szálloda északi oldalán, a tó partja le van kerítve, azokat a területeket csak a szállóvendégek használhatják. Leírtam azt is, hogy aggályos a dolog, hisz részben városi tulajdonú, forgalomképtelen közterületi részek is lezárásra kerültek önkormányzatunk pedig –együttműködve az érintett szállodák jelenlegi tulajdonosaival- ennek a jogi abszurdnak a feloldásán dolgozik. Mostanra azonban a sajtóban már számomra is egyre kevésbé kultiválható címek alatt és tartalom-részekkel jelennek meg ez ügyben cikkek, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az érintett négy szállodát, azok jelenlegi tulajdonosait lejárassák. Ezért is szeretném néhány, egyébként már általam korábban is kommunikált tényre felhívni a figyelmet.
Először is arra, hogy a lekerítés nem új keletű, hanem már évtizedekkel, tán még a rendszerváltás előtt megtörtént. 2005-ben aztán az akkori városvezetés, valamint a több siófoki szállodát- közöttük az érintett négyet is- tulajdonoló Pannónia Rt. ingatlan csere-, és szolgalmi-használati jogi ügyletekkel legalizálta az addigi állapotokat. Pontosabban legalizálta volna. Merthogy csak nem rég derült ki számunkra is, hogy anno olyan szolgalmi jog ingatlannyilvántartási bejegyzésére került akkoron sor, ami a jelen ismereteink szerint törvénysértő volt. Törvénysértő, mert a dokumentumok alapján a közhiteles ingatlannyilvántartási olyan vízparti önkormányzati ingatlanrészekre is jegyzett be 2005-ben gyakorlatilag örök érvényű ’használati-szolgalmi’ jogot és tulajdonképpen „csatolta” ily módon azokat a szállodákhoz, amelyekre vonatkozóan azt nem tehette volna meg.
Merthogy forgalomképtelen, azaz el nem idegeníthető, meg nem terhelhető önkormányzati területek ezek. Az természetesen jogos kérdés lehet, hogy miképp adhatta ehhez a nevét az akkori polgármester, illetve a törvényesség őre, azaz a város akkori jegyzője, miképp jegyezhettek ellen ilyen tartalmú szerződést a formai és tartalmi megfelelőségért garanciát vállaló ügyvédek és nagy kérdés az is, hogy az ingatlannyilvántartásba vételi eljárás ügyintézője miképp siklott át ilyen szarvas hibán, avagy bűnön?
(Az egyébként is bonyolult helyzetet és a kölcsönös elszámolást csak tovább nehezíti, hogy a Pannonia e jogügylet keretében fizetett is a városnak anno, mégpedig 150 millió Ft-nyi szolgalmi jog megváltást.)
Szeretném leszögezni és egyértelművé tenni: ezt a kialakult helyzetet és annak minden lehetséges következményét a jelenlegi városvezetés és e szállodák jelenlegi tulajdonosai megörököltük. Utóbbiak a hoteleket csak az említett aggályos jogügyletek után évekkel vásárolták meg és nyilván jóhiszeműen jártak el, hisz a közhiteles ingatlannyilvántartó bejegyzése alapján okkal és joggal lehettek abban a tudatban, hogy legálisan megszerzett szolgalmi joggal együtt jutnak önálló partszakaszokhoz. Ilyen tekintetben azok a cikkek, amelyek őket állítják most pellengérre, igazságtalanok és a jelen ismereteink szerint teljesen megalapozatlanok is.
Javaslom a sajtó érdeklődő képviselőinek, hogy ez ügyben a kérdéseiket tegyék fel azoknak a fentebb felsoroltaknak, akik akkoron a jogügylet létrehozásában részt vállaltak.
Siófok jelenlegi városvezetése azon van és dolgozik, hogy az érintett 4 szállodával a kialakult helyzetet -elsősorban is- peren kívüli oldjuk fel. Ez idáig pedig a négy szálloda partner is volt a tárgyalásos megoldás keresésében és őszintén remélem, hogy a sajtónyomás ellenére, ez így is marad.
Dr. Lengyel Róbert
