A 67 évvel ezelőtti október 23-ra emlékeztünk Siófokon is.
Velünk jössz, vagy ellenünk? – idézték az 1956-ban 20 éves és e soraiért meghurcolt Kiss Dénes versét a Perczel Mór Gimnázium 11.N. osztályosai műsorukban, Varga Tamás Könnyek kútja című emlékművénél, az 56-os siófoki hősök névsora előtt.
Dr. Lengyel Róbert polgármester ünnepi beszédében arra emlékeztetett: Mátyás királyt követően országunk évszázadokon át alávetett nemzet volt, majd lett a szovjet-orosz birodalom gyarmata a második világháború után. „A Sztálin vezette kommunista keleti barnamedve ide, a mi nyakunkra is telepített egy medvét. Ő a „Rákosi elvtárs” nevet kapta és egy megfélemlített, kirabolt, kiszolgáltatottá tett és elszegényedett országot „épített”. A propaganda és szlogenek szintjén minden nap legyőzni készült a hanyatló nyugatot, pellengérre állíttatta és kiszipolyozta a magyar parasztságot, bólogatójánosokká, a mindenféle gazdasági terveket papíron túlteljesítő droidokká tette a magyar munkásságot. Rémuralmat tartott fenn az ÁVH-val és már a nem tapsolás is bűnnek számított. 67 évvel ezelőtt aztán elszakadt az a bizonyos cérna, a megnyomorított, elnyomott és modernkori rabszolgának nézett néptömeg fellázadt, majd míg 1849-ben orosz lovassági ezredek, addig 1956 novemberében orosz páncélosok századai jöttek, hogy szétverjék a magyar kommunisták ellen indított szabadságharcunkat.
És most, 67 évvel az események után eljutottunk odáig, hogy egy orosz tankönyvben következmények nélkül fasisztáknak nevezhessék azokat a honfitársainkat, akik a kommunista terrort megelégelve fegyvert ragadtak a hatalommal szemben egy jobb, szebb, demokratikusabb és szabadabb jövő reményében. Nem vitatom azt, hogy a szabadságharcra rátelepedtek olyanok is, akiknek nem az eszme, hanem a bosszú, rosszabb esetben a puszta felforgatás volt a céljuk, de a döntő többségük egyszerűen csak egy normális hazát akart magának. Egy élhetőbb jövőt, legalább a gyerekeinek. Csóró, hétköznapi magyar értelmiségiek, munkásemberek, diákok, akiknek más lehetőség már nem megadatván, fegyverhez nyúltak és harcoltak a hazájukért, családjukért, önmagukért. Ők lettek volna egyes, ma felelős beosztású, az ottani közvéleményt befolyásoló tényezőként funkcionáló oroszok szerint fasiszták? Nem, ezt nem szabad szavak nélkül hagyni! Erre nem lehet hányaveti módon legyinteni és csak diszkréten protestálni ellene! Nem lehet csak úgy belenyugodni abba, hogy a mai orosz főmedve egy kézlegyintéssel, meg két szóval letudja a dolgot. Ezt a leghatározottabban és a legnagyobb nyilvánosságot adva neki, ki kell kérni magunknak. Vissza kell utasítani és aljas hazugságnak, szándékos orosz történelem hamisításnak kell titulálni. Mert, akik magyarként nem ezt teszik, azon politikusaink, akik csak sunnyogva hallgatnak, de akár csak hümmögnek erről, ők nemes egyszerűséggel elárulják ’56 hősi halottait, a megtorlás időszakának áldozatait és a rendszerváltásunkat is. A hazánkat. A magyarok ötvenes évekbeli sanyargatására, a szovjet-orosz diktatúrára, ’56 áldozataira, a disszidálók százezreire, a majd 4 évtizedes megszállással a tőlünk ellopott időre és lehetőségekre nem volt, nincs és nem is lesz soha elfogadható magyarázat.
Én még emlékszem arra, amikor a fasiszta vád miatt most csak sunnyogó, csendben hallgató politikusaink közül is sokan ugyanezt vallották, hangoztatták és tűzték a zászlaikra. Ideje lenne talán azokat a zászlókat ismét előhúzniuk a sufniból, ahova egy mára már csak gyűrött rongydarabként bedobták őket.
Én továbbra is azt mondom: legyen áldott az emléke minden magyarnak, aki életével, szabadságával, egzisztenciájával fizetett azért, mert bele állt a harcba és megpróbált tenni egy jobb Magyarországért. És legyenek átkozottak azok a magyarok és oroszok, meg más nemzetiségű szovjet pribékek, akik e hősök életét, szabadságát, vagyonkáját és hitét vették el! Idelent zömében megúszták. Ám Urunk úgy alkotta a világunkat, hogy előbb, vagy utóbb, így, vagy úgy, de mind megfizetünk a bűneinkért. Ők is… "
A perczelesek műsora és a polgármester beszéde után a pártok, intézmények és civil szervezetek helyezték el koszorúikat a Könnyek kútjánál.
…
…
Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk
Döntsd el magyar, mondd ki a szót!
Itt visszalépni nem lehet!
Az ifjúság acél-szíve
a forróságtól megreped!
Döntsd el magyar, döntsd el diák,
és fonjuk lánccá kezünk!
Döntsd el, ki élsz e honban
Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?
Ébredj magyar! Ma aludni
gyalázat! Vakondok-szerep!
Jöjj el közénk égõ szívvel
s emeld fel büszkén a fejed!
Birka-fejjel gyávák járnak!
Napba-nézõ a mi szemünk!
Ne várj tovább! Ma határozz!
Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?
Felgyújtottuk a szíveinket,
szemünkben villámfény lobog,
hozzátok szólunk fásult falvak,
ébredõ magyar városok!
Mi lettünk ma a vérkeringés,
új indulókat ver szívünk.
Tudni akarjuk, még ma! Tudni!
Ki van velünk és ellenünk?
Utódai a mártíroknak –
mi döntsük el a holnapunk!
Bitófák nõnek virágok közt,
ha nem merünk, ha hallgatunk! –
kiégetik lelkeinket,
férgek marják az életünk!
Holnap késõ már! Ma kiáltson!
Ki van velünk és ellenünk!
(1956. október 24.)
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
