Interjú Nádas Norbert Zoltánnal.
Nádas Norbert Zoltán (Jössz-e, Fidesz, KDNP) az 1-es egyéni választókerületben (Aranypart, Sóstó, délkeleti városrész) győzött a június 9-i önkormányzati választáson. Háromgyermekes családapa, tősgyökeres siófoki, hosszú ideje a közigazgatásban dolgozik, korábban a városőrségen, jelenleg a tankerületi központ műszaki-logisztikai felelőseként.
– Először indult képviselő-választáson és rögtön nyert is, sokan ismerik a választókerületében?
– A kampányt megelőzően két felkérést is visszautasítottam, harmadszorra – mint a mesében – azonban már igent mondtam. Nyilván sokan ismernek engem és a családomat is, mondhatni a Sziget utcába születtem, édesanyámat siotourosként, édesapámat benzinkutasként az Áfor-kútról ismerhették sokan. De családi vállalkozásként éttermet is üzemeltettünk; én is a Borharapóban dolgoztam először, még iskolásként, a vendéglátással azután sok évvel később felhagytam. Nagyapám, Nádas György részt vett a szállodasor létrehozásában, sokáig kereskedelmi vezető volt a Pannóniánál. Ez a családi múlt és a városi önkormányzatnál eltöltött 21 év (amit közbiztonsági referensként és egyben a városőrség szolgálatvezetőjeknét fejeztem be) „hozhatott össze” bennünket a választókkal, akik ugyanúgy érezhették, ahogyan én: a Sziget utca és a Bajcsy környékén, valamint attól délre, mintha negyven éve állna az idő, a szüleink ugyanazon az ócska járdán botladoztak, mint ma a gyerekeink; miközben a Balaton-parti területre jutott fejlesztés, ide alig. Nagy dolgokat nem ígértem, csak amiket meg is lehet valósítani.
– Például?
– Nagyon fontos lenne egy bevásárlóközpont, vagy az, hogy javuljon a tömegközlekedés és jobb utakon járhassunk. Fontos kérdés az ipartelep jövője is, továbbá kulcsfontosságú, hogy Sóstón végre megtörténjen a csatornázás, hiszen Siófok elöregedő város, kisgyermekes családokat volna jó idevonzani egyfajta életpályamodellt kínálva a bölcsődétől a munkahelyig. Sóstón például lenne ehhez terület, de nem lehet építkezni a csatorna hiánya miatt, a Balatontól száz méternyire. És persze az elkerülő út is egy dédelgetett álom...
– De ezeknek a többsége (üzlet, elkerülő út, csatorna, ipartelep) túlnyúlik egy önkormányzati képviselő „hatáskörén”…
– Viszont nekünk, ezen a szinten kell elindítani a gondolkodást, mert helyettünk senki sem fogja megtenni és ha csak várunk, hogy majd lesz valami, akkor biztos, hogy nem lesz semmi… A nagy kereskedelmi egység ügyében legalább addig jó volna eljutni ebben a ciklusban, hogy megállapodást kötünk az építésére. Arról is nekünk kéne egyeztetést kezdeményezni, hogy életet lehet-e lehelni a hanyatló ipartelepi „rozsdaövezetbe”?
– Azt tartják, hogy az 1-es választókerület a „legkeményebb”, hiszen egyszerre tartozik hozzá Balaton-part és a Bajcsy utcától délre eső városrész…
– De egyben a „szépsége” is ebben rejlik: szépen fejlődő részek és a legelmaradottabb terület is itt van a délkeleti városrésszel és az iparteleppel. Ad tehát feladatot bőven, hosszan lehetne sorolni: a már említetteken kívül a Petőfi sétány és környéke, a Szent István sétányi strand vagy a déli utcák járdáinak állapota, ezek bele kell hogy férjenek a költségvetésbe. Mivel én itt nőttem fel, kihívásnak érzem a feladatot. Azt vállaltam, hogy valamiféle pozitív változást sikerül elérnem ezen a téren. Tegyük rendbe a környezetünket – én ezt tartom a legfontosabbnak.
– A novemberi képviselő-testületi ülésen volt egy, a roma nemzetiségi önkormányzati elnökkel közös javaslata helyi rászorulók részére tűzifa biztosításáról. Történt-e előrelepés az ügyben azóta?
– Igen, egy egyeztető megbeszélést már tartottunk az illetékesekkel. Siófokon is élnek rászorulók, s ha van rá szándék és közös akarat, akkor erre is meg lehet találni a megoldást, még akkor is, ha esetleg egy kevés pénzünkbe is kerül…
F. I.
(A Siófoki Hírek januári számában megjelent cikk).
