...akinek az is fontos, hogy a polgármester támasza legyen.
Tóth Gergely, a négy fős Jössz-e, Fidesz, KDNP-frakció vezetője a granáriumon folyamatosan terjeszkedő CE Pláza Hotel tulajdonosa; 2012 óta él Siófokon, az egyik szállodaközeli utcában lakik.
– A Covid-karanténhotel kapcsán ismerték meg a helyiek, azután a CE Pláza Hotel révén, vagy éppen a Bányász, esetleg a szakképzés által egyre többen és ma már frakcióvezető a képviselő-testületben. Ezek egymásból következtek? Ha nincs a Covid, ma talán nem is képviselő?
– Még ez is meglehet. Amikor a Napfény szállodát kinyitottuk karanténhotelnek, fel se tudtam mérni, hogy ez mivel jár. Pár nap alatt 50 szobányi karanténra kötelezett költözött be, országos visszhangja lett, olyan szintű koordinációra volt szükség, hogy abba a várost, az országgyűlési képviselőt, de még az Alkotmányvédelmi Hivatalt is be kellett vonni. Valóban ekkor kerültem intenzív kapcsolatba a közélettel, bár ekkor már a Bányász utánpótlás futballegyesület elnökségi tagja voltam. Az idei választások előtt pedig voltaképpen mindkét oldalról kaptam megkeresést, hogy legyek képviselőjelölt.
– S hogy kötött ki végül a Jössz-e, Fidesz, KDNP lista első, „befutó” helyén úgy, hogy egyéni körzetben nem is indult?
– Jobboldali elköteleződésű vagyok ugyan, de azt mondtam, hogy nekem jó a kapcsolatom a városvezetéssel, a korábbi testület tagjaival és nem akarok egy kampányban olyanokkal szemben csatába szállni, akiket elismerek. De – tettem hozzá – ha van olyan konstrukció, hogy enélkül is részt tudok venni az önkormányzati munkában, azt szívesen vállalom. Ebből lett a listavezetői helyem. Konszenzusos jelöltként például el tudtam volna képzelni magam, mert nekem ilyen a gondolkodásom; ha a két meghatározó jelölőszervezetből egyik sem indított volna „rám” jelöltet, akkor függetlenként egyéniben is elindultam volna, de ez végül nem jött össze.
– Bár naiv elképzelésnek tűnik, de meglehet, kívánatos volna az ilyesmi, legalább a helyi politikában…
– Sőt, én valahol ma is így tekintek magamra, mert bár természetesen elsősorban a jelölőszervezetem nevében nyilvánulok meg, de számomra az is fontos, hogy a megválasztott polgármesternek is támasza legyek.
– És mit szól ehhez a jelölőszervezete? Azért ahonnan indult (független konszenzusos jelölt), meg ahová érkezett (a többségi BSE-frakcióhoz képest az ellenzék „vezére”), az eléggé távol áll egymástól…
– Az, hogy én lettem a frakcióvezető négyünk közül, abból adódik: a polgármester is elfogad, ami abból látszik, hogy felkért bizottsági elnöknek. Őszintén remélem, a későbbiekben is úgy érzik majd az engem jelölők, hogy a megfelelő személyt tették a listájuk első helyére. Abban is bízom, hogy a mindennapok során a személyes meggyőződésem nem fog összeütközésbe kerülni a politikai, ideológiai szempontokkal. Talán ez sem naivitás. Az önkormányzattal, a testülettel évek óta jó az együttműködésünk, ezután sem számítok másra személy szerint sem és a frakciónk tekintetében sem.
– Éles váltásként: a Bányász név megint szép lesz?
– Remélhetően ennek is eljön az ideje. Amikor a siófoki felnőtt futballcsapat kiesett az NB II-ből és fennállt annak a veszélye, hogy az NB III-ban sem tudják folytatni, ami az utánpótlás számára is katasztrófát jelentett volna, a Bányász SE elnökségi tagjaként javasoltam, legyen az egyesület a felnőttfutball megmentője és kezdjük új alapokról az egészet, zömmel siófoki, vagy siófoki kötődésű játékosokkal. Szerencsére egyetértettek velem, én azt vállaltam, hogy megteremtem az NB III-as csapat működéséhez szükséges pénzügyi és szakmai hátteret, így lettem a felnőttcsapatért felelős ügyvezető. Vagy ha úgy tetszik sportszervező ügyvezetői feladatkörben, támogatói és némi tulajdonosi funkcióval.
– És most már önkormányzati képviselőként lobbizhat városi támogatásért…
– Igen, de nem abban az értelemben, hogy pénzért kuncsorgok, mert a város sporttámogatási koncepciója ismert, egyet is értek vele, az utánpótlásnak adott támogatást örömmel vesszük, de alapvetően egy önfenntartó klubmodellt képzeltünk el, ahol minden plusztámogatás csak kiegészítés, és nem ezen múlik a fennmaradás. E működési modell egy NB II-be jutás esetén is – ami néhány éven belüli célunk – érvényes lesz, a várossal úgy működnénk együtt, hogy elvi és erkölcsi támogatást kérünk a céljainkhoz. Egyetértést például abban, hogy a klub hosszú távon a városi tulajdonú, a Bányász SE által használt kiliti sporttelepen működhessen, annak felfejlesztésével.
– Beszélnünk kell a Thanhoffer-villáról is, lévén, hogy az a Balatoni Kulináris Műhely ágazati képzőközpont bérelné ki, melynek szintén Ön az egyik vezetője. Ott folytatnának „elitképzést”?
– Nem elitképzés, maximum annyiban, hogy a műhely prezentálásának a helyszíneként gondoltunk a villára, mert bár az ország legmodernebb tankonyháját már létrehoztuk, de a villában mutathatnák meg a hallgatók igazából a tudásukat, az oktatás gyakorlati helyszíneként. S azért is, hogy maradjon városi tulajdonban és hasznosuljon is, de akár a Petőfi sétány jövőbeni megújításának a kiindulópontja is lehet…
F. I.
(A Siófoki Hírek novemberi számában megjelent cikk).
