A „Siófok Turizmusáért” díj idei kitüntetettje.
A kétméteres Víztorony-torta, vagy a Kálmán-bonbonok megalkotásával sokat tett azért Leányvári Krisztina, hogy idén ő legyen a „Siófok Turizmusáért” elismerés díjazottja. „ Valóban fontos, hogy mit teszel a városodért, ráadásul önzetlenül; öröm, ha ezt értékelik, az pedig dupla öröm, hogy idén személyemben nem a klasszikus szálloda- vagy vendéglátóipar egy szereplője kapta ezt a turizmusdíjat, hanem olyasvalaki, aki elindítja a jövő vendéglátósait, utat mutat nekik. De akár oktató kollégáimnak is megmutathatja, hogy el lehet jutni nekik is a csúcsra. Én ugyanis ezt a díjat szakmai tevékenységem eddigi csúcsának tekintem” – mondta a Siófoki Híreknek a Krúdy középiskola szakoktatója. Cukrászként kétméteres, 450 szeletes Víztorony-tortát készített a város 50. születésnapjára, legutóbb a város felkérésére megalkotta a Kálmán-bonbont, hajós rendezvényeken hatalmas, Balatont formázó tortái aratnak sikert.
Néha letért ugyan a pályáról, de úgy mondja, mostanra megtalálta helyét a vendéglátásban. „A tudásomat továbbadni, szerintem ez a szakma legszebb része. A Krúdyban öt éve vagyok szakoktató (cukrászokat tanítok, de besegítek a szakács- és a felnőttoktatásba is), sokat teszünk azért, hogy a tanulók megtapasztalják az őket körülvevő világot, hogy minél jobban fel tudjuk készíteni őket választott pályájukra. Nehéz ezzel az érzékeny generációval, de meg lehet találni hozzájuk az utat. Programjaink a turizmusra épülnek, a fenntarthatóság eszméjét járjuk körül (húsmentes étkezési program, gasztroversenyek, gyakran külső, például városi szervezésű rendezvényeken jelennek meg diákjaink), a következő tanévben „zöldíteném” az iskolát, például faültetésekkel, az egészséges életmód, az energiatakarékosság népszerűsítésével és méginkább bevonnám a diákokat a város életébe. Jó volna elérni, hogy mind többen maradjanak itthon, mind kevesebben készüljenek külföldre, ha végeznek.”
Egy ötlet, egy szikra és sok munka, alapanyag, eszköz, sok kóstoltatás – ez előzte meg a Kálmán-bonbon bemutatását, árulta el kérdésünkre Leányvári Krisztina. „A munkám mellett egy kicsit benne vagyok magam is, az egyedi ötleteimmel. Ilyenre, vagyis a lila tehénre mindig szükség van, hogy ki lehessen tűnni a nagy átlagból, akár csak a lila tehén a többi átlagos közül; márpedig én mindig a lila tehenet keresem, hogy mivel tűnhetnék ki, és erre ösztönzöm a tanítványaimat is. A Kálmán-bonbonban ráadásul dupla lila tehén van, az volt a feladvány, hogy ne csak én legyek benne, hanem eredetit alkotva, a hagyományos magyar ízekre koncentrálva egy kicsit Kálmán Imre is és aki megkóstolja, annak is egyedi élményt jelentsen.”
F. I.
