A Hol van az a nyáron el tud andalodni.
Apáti János mindhárom Kossuth-díjassá lett tanítványa színpadra állt az idei, 20. New Orleans Jazz Fesztiválon, s majd az 50 éves Apáti Dixieland Band jubileumi koncertjén is (november 30) ugyanígy tesznek.
– Három Kossuth-díjas tanítvány: szép…
– Ötven tagú valahai fúvószenekaromból nyolcan lettek zenei diplomások, szerintem ez is kuriózum – felelte Apáti János, Siófok díszpolgára. – A Kossuth-díjasok? Én a hangszert nem a megszokott módon tanítottam nekik, ha például azt kérték, szeretnének Beatlest is játszani, akkor a következő alkalomra leírtam nekik a kottát (mint én kezdetben: mindenképpen trombitálni akartam, Louis Armstrongot játszani, ezért is volt életre szóló élmény jóval később, amikor Armstrong legendás klarinétosával, Joe Murányival zenélhettem egy színpadon). Aztán amikor jött a szakfelügyelő, és hallotta, hogy mi ilyen zenét is játszunk, azt írta: ez ugyan nem szokványos, de jó, mert rá tudom venni a gyereket a gyakorlásra. A Szabó Lóri gitáros volt a dixiben, a Lovász Irénke nagyon ügyes klarinétos a fúvószenekarban. Amikor énekelni kezdett, azt mondtam neki, el ne menj soha énektanárhoz, mert akkor eltüntetik az eredeti parasztos hangzásvilágodat; s valóban, az édesanyjától tanult énekelni. Bényei Tomi trombitában, énekben, bendzsóban is kiváló, a bendzsóra úgy kapott rá, hogy szeretett volna a dixieland együttesben játszani, és csak ez a hangszer volt „üres”; egy nap alatt megtanulta Benkóék összes bendzsószólóját…Azután húsz éve, amikor már külföldre járt és sok jó zenész ismerőse volt, előállt a New Orleans Jazzfesztivál ötletével. Mondtam neki, csináld…
– Bejött, mert nagy siker a fesztivál minden nyáron.
– Sikerült rászoktatnunk a dixire a siófokiakat, az Apáti együttes koncertjei is mindig telt házasak. Pécsen a jogi egyetem dixizenekarát vezettem, ez akkoriban még félig tűrt, félig tiltott műfaj volt, de ott megengedték; a későbbi alkotmánybíró, Bagi István volt a zongoristám, Sólyom László későbbi köztársasági elnök pedig a koncertjeinket rögzítette. Ennek a mintájára csináltam meg a dixizenekart Siófokon is, miután 1971-ben idekerültem; nekem mindig a gyerek volt a fontos, nem tudtak rábeszélni, hogy igazgató legyek a zeneiskolánál, azt mondtam, akkor a papírmunka elvinné az időt a zenélés elől. Sok mindenben benne voltam, sokaknak segítettem: még Simonék vezetése alatt volt vonós gyerekzenekar, spirituálékórus, fúvószenekar, kísértem női énekkart zongorán, 50 tagú gyerekzenekarom volt, a Balaton Táncegyüttes zenekarában is játszottam (mi több, a cigányzenekarral csárdában is, klarinétosként), és persze a dixi…
– Igaz, hogy többször is csábították külföldre állásajánlattal?
– Finnországba, Franciaországba, Németországba, de „én voltam az egyetlen”, aki maradt, még csak Pestre sem voltam hajlandó költözni. Az előbb felsoroltakat sem akartam itt hagyni, meg aztán Gáti Pistának, a tanácselnöknek meg is ígértem, hogy én maradni fogok… Ő volt az egyik, akivel nagyon jó volt kultúrát csinálni, mert akarta hogy legyen, Neisz Péterrel meg például azért, mert értett hozzá. Aki meg nem, azzal nem vitatkoztam (volt olyan művelődésiház-vezető, aki azt kérdezte: nem tudnánk mi máshol játszani?…), lám, én még mindig itt vagyok, 85 évesen is, nemrég kaptam kézhez a gyémántdiplomámat, az Apáti Dixieland még mindig él és virul, most éppen a legújabb Kálmán-operettátdolgozásaimat tanuljuk az idei Kálmán-emléknapokra és persze készülünk az 50 éves jubileumi koncertünkre.
– Az együttesben folyamatosan egykori tanítványaival zenél. Van még egy ilyen zenekar az országban?
– Aligha, ez is kuriózum: amikor dzsessz tanszak is lett a zeneiskolában, intelligens gyerekeket igyekeztem felvenni, Soós Tibi, Arany Zoli (mindketten doktorok) ma is tag. Siófoki zenekar, mindegyik kötődik a zeneiskolához, nálam tanultak, és helyiek maradtak akkor is, ha máshová járnak dolgozni. Amatőrök vagyunk, profi szinten. Ötven év nagy idő, a történetünk első felét megírtam a 30 éves jubileumra, neki kéne állni a folytatásnak is, az anyag megvan hozzá, a második rész azzal fog kezdődni, amikor megfúrták a régi egyesületünket és újat kellett alakítani. Ilyen is volt, de sokkal több a szép emlék. Én ösztönösen azt éreztem, előbb a gyereket meg kell nyernem magamnak, azután trombitálni, pozanozni tanítani már könnyebben megy. Az én igazi diplomán a szülők köszönő levele, hogy úgy megtanítottam zenélni a gyereküket, hogy meg tud belőle élni.
– Van kedvenc száma?
– Mostanában a Hol van az a nyár (a Stefánia Fesztiválon játszottuk először), azon el tudok andalodni, na meg ugye maradtak a Louis Armstrong-számok, a Hello Dolly és a többiek.
...
...ÉS MEGTELT A „GÁTI-GÖDÖR”, huszadszorra is, ez azt mutatja, hogy nem lankad az érdeklődés a New Orleans Jazzfesztivál iránt. A jubileumi rendezvény csemegéi voltak: az idén 50 éves helyi Apáti Dixieland Band fellépése, valamint a fesztivál-ötletgazda Bényei Tamás vezette Hot Jazz Band koncertje Lovász Irén népdalénekessel. A koncert után kérésünkre összeálltak egy fotóra Apáti Jánossal a Kossuth-díjassá lett tanítványai, Bényei Tamás, Szabó Lóránt és Lovász Irén.
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán.
F. I.
