„Ha a többség elengedi a másik nyakát és tudatára ébred, az bizony komoly fenyegetés a tolvajokra, gazemberekre és gyűlöletkeltőkre nézve; 1848-ban ez a csoda megtörtént” – mondta dr. Lengyel Róbert polgármester a siófoki március 15-i megemlékezésen, melyen az ünnepi műsort a Perczel Mór Gimnázium diákjai adták.
„Keveset hallunk forradalmunk, szabadságharcunk lélektanáról – így a polgármester. – Hogy mennyire csordogált már akkorra a vér Magyarország testén, az osztrák sas karmai által ütött sebekből. Hogy mennyire volt már elege az idegen uralomból e nemzet aprajának, nagyjának, nemesének és földönfutójának egyaránt. Hogy mennyire volt elege a magyarnak a kiszipolyozásból, a másodrendűként kezelésből, a legalapvetőbb szabadságjogok sárba tiprásából. Az idegen földekre katonának elvitt fiaink osztrák háborúkban való tömeges pusztulásából, a történelmünk meghamisításából. Meg persze a könnyebb utat választó, az elnyomó rendszert hű kutyákként kiszolgáló magyarokból is. A haszonleső hazaárulókból, a potyaleső, újkori magyar janicsárokból. Történelmi igazság, hogy amikor az elnyomás már elviselhetetlenné válik, amikor az emberek a mindennapjaikban is érzik annak minden kártékony hatását, előkerülnek olyan személyiségek, akik élre tudnak állni, felveszik a kesztyűt az elnyomó hatalommal szemben, a tömegeket maguk mögé állítják és megálljt parancsolnak a rendszernek és a siserehadának. A bűnös, elnyomó, mindent kisgömböcként magába faló, az emberek jogait semmibe vevő hatalmaknak előbb, vagy utóbb, de kinevelődik az ütőképes ellenzéke. Valami ilyesmi történt 1848-ban is.”
Lengyel Róbert szerint „először egy maroknyi, majd sok száz, kisvártatva pedig sok ezer hazafi tűzte ki a kokárdát, skandált és rázta az öklét. Így kezdődött a nép tengerének háborgása Pesten, majd pedig áradt szerte és rövid idő múlva már az egész ország forrongott. Azt a tömeget már nem lehetett nem komolyan venni. Arra a tömegre már nem lehetett pökhendien legyintve azt mondani, hogy „majd megunják és hazamennek”. Arról a tömegről példát vehetett minden európai szabadságvágyó nemzet. A császári hatalom képtelen volt önerőből legyűrni a magyarságot. Mert egy komoly magyar nemzeti egység és akarat, hegyeket volt képes megmozgatni. Előtte is, akkor is és néhányszor azóta is. Ezt is megtanította velünk a történelem. De azt is, hogy amíg egymás nyakát harapdáljuk mi magyarok, addig a hatalom kényelemesen hátradőlve szipolyozhatja ki az országot. Viszont, ha a többség elengedi a másik nyakát és tudatára ébred, az bizony komoly fenyegetés a tolvajokra, gazemberekre és gyűlöletkeltőkre nézve. Akkor, 1848-ban, ez a csoda megtörtént.”
Az ünnepi szónok így fejezte be: „Az osztrák és csatlósai nem és nem bírtak velünk. De az orosz igen. 1849-ben nem az osztrák kényszerítette térdre ezt a nemzetet Világosnál és ítélte ismét pusztulásra, hanem az orosz. Az a közel 250 ezer dzsidás orosz, kozák, meg tatár, akik osztrák kérésre beözönlöttek a magyar földre és eltapostak bennünket, mint egy bogarat. Épp úgy, mint aztán 1956-ban is. Talán nem árt időről időre eszébe juttatni ezeket a történelmi tényeket a ma magyar emberének …1848. március tizenötödike szimbólum. Szimbóluma egy nép öntudatra ébredésének, egy nemzeti összefogásnak és a nép, az Isten adta nép erejének. Szimbólum, amelyet bármikor zászlóra lehet tűzni és bármikor példát adhat. Akár ma, vagy holnap is…”
…
A Perczel Mór Gimnázium 12.N-es diákjai Fegyvertelen szerelem címmel adtak ünnepi műsort a Fő téren (Petőfi: Szerencsés Gergő, Szendrey Júlia: Keller Emese, felkészítő tanár: Farkas Eszter), majd a helyi pártok, intézmények és civil szervezetek helyezték el koszorúikat a Március 15-e parkban. Közreműködött a Siófoki Férfi Dalkör.
A HÉ! Egyesület a Millennium parknál a Siófoki Hírek alapító főszerkesztőjére emlékeztető Szapudi-asztalnál a magyar sajtó napja alkalmából tartott kis ünnepséget.
F. I.
...
További képek a Siófoki Hírek Facebook-oldalán:
