1990. június 30-án szentelte fel dr. Harmati Béla püspök az Oulu parkban az evangélikus templomot. Az oului finn testvérgyülekezetet Arvi Seppänen dómprépost, püspökhelyettes képviselte.
A kicsiny szórványgyülekezetnek korábban nem volt temploma, csupán egy gyülekezeti terme. A nyári időszakban azonban oly mértékben megnő az üdülés mellett a templom csendjére is vágyók száma, hogy szükségesnek mutatkozott a templom építése. Józsa Márton lelkész vezetésével vállalkozott a helyi gyülekezet arra, hogy megépíti „Krisztus hajóját”. A szervezés munkálatai már 1985 júniusában elkezdődtek, közvetlenül az után, hogy a Városi Tanács telket kínált fel a templomépítésre. A templom és a parókia tervét Makovecz Imre Kossuth díjas építész készítette.
Az ünnepélyes alapkőletétel 1987. augusztus 15-én volt. Jakus Imre lelkész és költő erre az alkalomra verset írt. Az építkezés 1990 nyaráig tartott, közben – 1988 novemberében – elkezdődtek a parókia építésének munkálatai is. A stílusban a templomhoz simuló gyülekezeti ház és parókia ünnepélyes átadására 1992. június 27-én került sor. A felavatás szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte.
A terv megvalósításához sokak áldozatkészsége kellett, de a legtöbbet a finn evangélikusok tettek. Elsősorban az oului Dómtemplom gyülekezete járult hozzá jelentős anyagi segítséggel, valamint a gyönyörű faanyag küldésével az építkezéshez. Ők készítették a padokat és az oltárberendezést is. Az oltár feletti szobor, a Feltámadott Krisztus, Péterfy László alkotása, a templombelső Mezei Gábor belsőépítész munkája. A templombelső konzultánsa Ferenczy Zoltán volt. A harangot Szarvasról hozták, az orgona a Magyarországi Evangélikus Egyház segítségével 2004-ben készült el, épitője az Aquincum Orgaonagyár Budapest volt.
A templom keresztje azt hirdeti, hogy Jézus meghalt bűneinkért, az oltár fölötti szobor pedig azt, hogy Ő feltámadt megigazulásunkra. A torony életfája is a halált legyőző életet jelképezi.
A 150 férőhelyes templom oltára hagyományosan Kelet felé fekszik. Az északi kaput a finn testvérek szeretetére emlékezve Soumi-kapunak, a nyugatit német kapunak nevezik.
A templom- és parókiaépítés nem szokványos történetét Fabiny Tamás püspök, egykori siófoki lelkész „Hogy néki szent házat építs” című könyve ismerteti meg részletesen.
