Főoldal Önkormányzat Díszpolgárok
Önkormányzat
Díszpolgárok
  • Varga Imre szobrászművész

Varga Imre 1923. november 1-jén született Siófokon.

Már gyermekkorában - a siófoki elemi iskolában - rendkívül jó rajzkészségével tunt ki. 13 évesen szerepelt egy képével Párizsban. Középiskoláit a budai ciszterciták, majd végül a szombathelyi premontreiek gimnáziumában fejezte be.

1956-ban diplomázott Pátzay Pál és Mikus Sándor növendékeként Képzomuvészeti Foiskolán.
Elso egyéni kiállítására 1967-ben került sor. 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1972-es tihanyi kiállítása egy csapásra ismertté tette nevét. 1973-ban nyerte el a Kossuth-díjat, két évvel késobb az Érdemes Muvész, 1977-ben - fovárosi köztéri alkotásaiért - a Pro Arte kitüntetést, 1979-ben a Kiváló Muvész címet, s 1982-ben kitüntették a Herder-díjjal. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Számos köztéri szobrát állították fel szerte a hazában és külföldön; legutóbb Tel Avivban Raoul Wallenbergről készült alkotását.

Siófokon látható szobrai: Kopernikusz, II. Rákóczi Ferenc, Vénusz születése, Múló ido, Mártírok szoborcsoport, Kálmán Imre, Golgota, A professzor, Czóbel, Memento a II. magyar hadseregért, Esernyősök, La Charonge, Krúdy, Sarlós madonna, Szent Flórián

A képzomuvészet terén elért kimagasló érdemeiért, mellyel Magyarország és Siófok város hírnevét is öregbítette, Siófok Város Tanácsa elsoként ot választotta Siófok Város Díszpolgárává, 1985-ben.

 


 

  • Dr. Zákonyi Ferenc

Dr. Zákonyi Ferenc 1909. augusztus 28-án született a Baranya megyei Romonya községben. Két esztendős korában került Siófokra. Középiskoláit Pécsett végezte, két doktorátusát 1936-ban jogból, 1937-ben államtudományi ismeretekből is a pécsi egyetemen szerezte meg.
1945-ben Siófok főjegyzője lett. Javaslatára csatolták vissza Siófokot Somogy megyéhez, ezzel megteremtve a várossá fejlődés lehetőségét. 1946-ban Dr. Zákonyi Ferenc adta ki az első idegenforgalmi prospektust - cseh, német, lengyel és magyar nyelven - s 1947-ben ő hozta létre az ország első Idegenforgalmi Hivatalát Siófokon. Patrónusi tevékenységének köszönhető, hogy ezen időszakban számos művelődési mozgalom élt, irodalmi- és művészeti bizottság alakult, megnyílt a 6000 kötetes könyvtár, művelődési előadás sorozatok, művészi és történelmi értékű bemutatók emelték az országos közvélemény fókuszába Siófokot.
Javaslatára szerveződött meg a településen a Balatoni Népfőiskola, mely ország egyik szabad művelődési központjává fejlődött rövid három év (1946-49) alatt. Nemes céljai között szerepelt az, hogy Siófokból nagy kultúrváros szülessen a Balaton partján.1951-ben igaztalan vádak alapján állásából felfüggesztették. Ezt követően családjával együtt Balatonfüredre távozott, s ott az Idegenforgalmi Hivatal vezetője volt nyugdíjazásáig. Félszáz útikalauzt írt és szerkesztett. Siófok város képviselőtestülete életműve elismeréseként Siófok Város Díszpolgára kitüntetést adományozta dr. Zákonyi Ferencnek 1991-ben. Zákonyi Ferenc 1991. május 29-én hunyt el.

 

 


 

  • Kenedy Ferenc tanár,helytörténész

1947-ben került Siófokra, majd 1948-ban matematika-fizika-kémia szakon tanári oklevelet szerzett. Közel 20 éven át volt a szakmunkás iskolák igazgatója.
Iskolaszervezői, igazgatói tevékenysége mellett jelentős részt vállalt a közélet különböző területein. Köztiszteletnek örvendett mint pedagógus és mint helytörténeti kutató, munkássága összenőtt a város életével. Helytörténeti tevékenysége teljes intenzitással a nyugdíjazását követően indult el. Ugyanebben az időben megbízták a Vízügyi Múzeum vezetésére. Elismerései: Tűzrendészeti Érdemérem aranyfokozata, Kiváló Tanár, Tegyünk többet Somogyért, Siófokért emlékérem

Kenedy Ferencet minden Siófokot szerető polgár példaképének tekintheti, aki kitartó szorgalommal és nagy-nagy szeretettel dolgozza fel Siófok város történetét az utókor számára, gyűjteményét pedig Siófok városának ajánlotta fel.
Siófok város Képviselőtestülete elévülhetetlen érdemeire tekintettel életműve elismeréseként Siófok Város Díszpolgára kitüntetést adományozta részére 1992-ben.

Kenedy Ferenc 1993. március 29-én hunyt el.

 

 


 

  • Kálmán Imre

Kálmán Imre Siófokon született, 1882. október 24-én. Elemi iskolai tanulmányait az egytanerős izraelita népiskolában végezte. Gimnáziumi tanulmányokat Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végzett. Már fiatal éveiben érdekelte a színház világa, hiszen minden nyáron ott sündörgött a siófoki házuk közvetlen szomszédságban lévő Nyári Színkör körül.

Tizenöt évesen iratkozott be a Zeneakadémiára közben jogot is hallgatott a budapesti egyetemen, majd a Pesti Napló zenei rovatának vezetője lett.

Első nagy sikere a Tatárjárás volt 1908-ban. A Tatárjárást 144-szer játszották, s nemsokára Bécsben és Prágában is bemutatták. A bécsi bemutató világsikernek számított, hiszen Bécs volt akkor az operett fővárosa. Kálmán Bécsbe költözött, ezután bemutatók következtek New Yorkban, Moszkvában, Londonban és Rómában.

Jelentősebb operettjei: Az obsitos (1910), Csárdáskirálynő (1915), A hollandi menyecske (1921), A bajadér (1922), Marica grófnő (1924), A cirkuszhercegnő (1926), A csikágói hercegnő (1928), Az ördöglovas (1934), A montmartrei-i ibolya (1935), Az utolsó magyar Kálmán-premier 1937-ben volt a Városi Színházban: a Josephine császárnő.

Ezután sötét és szomorú idők következtek a zeneszerzőre. El kellett hagynia Bécset. Párizsba költözött, majd Amerikába. Onnan csak a háború után tért vissza, s 1953. április 11-én zenei munkássága megkoronázásaként Párizsban, Joseph Paul-Bencour átnyújtotta neki a francia becsületrend tiszti keresztjét. Utolsó operettjének, az Arizona Lady-nek premierjét már nem érte meg. A francia fővárosban halt meg 1953. október 30-án. Kívánsága szerint Bécsben temették el. Egykori szülőházában ma is őrzik emlékét. Minden nyáron nagy sikerrel játsszák operettjeit. A város terein két szobra látható: Meszes Tóth István és Varga Imre alkotása.

Siófok városa 1993-ban Kálmán Imrét posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki.

 


  • Dr. Kopár István hajózási igazgató

Dr. Kopár István 1925. szeptember 25-én született Keszthelyen. A közgazdasági egyetemet Budapesten végezte. 1950. június 23-án került a MAHART-hoz. Műszerészként dolgozott egy évig a szerszámműhelyben, majd az üzemigazgatóság tervosztályán volt statisztikus.
1954-57 között tervelőadó. 1957-től beruházási vezetőként megépítette az Újpesti Hajójavító Üzemet, korszerűsítette a tápéi és a haraszti hajójavítót. 1964-ben a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Tervgazdasági Főosztályán dolgozott. 1965-69 között a MAHART tervgazdasági Szakosztály vezetője lett. 1969-74 között Siófokon a Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság vezetője. Ez idő alatt épült meg négy új balatoni kikötő, a siófoki telep műhely épülete, útjai, vitorlás tárolója és a hajósszállás. 1974-77 között a MAHART gazdasági vezérigazgató helyettese Budapesten. 1977-1982-ig a vállalat bécsi vezérképviseletét vezette.1982-83 között a csepeli kikötő kereskedelmi, -forgalmi vezetője. 1983-ban a Kikötői Üzemigazgatóság megszüntetésekor korengedményes nyugdíjazására került sor, de mint nyugdíjas különböző vegyes vállalatok átszervezésében vett részt. 1990 december 1-jén kerül vissza Siófokra a Balatoni Hajózási Kft igazgatójaként, és innen vonult nyugalomba 1996 szeptember 21-én. Személye közismert a városban. Munkássága, neve egyet jelent a balatoni hajózással. Jelentős tevékenysége elismeréseként 1975-ben "Siófokért" érem kitüntetésben részesült. 1996-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta meg. Élete, a Balaton és a hajók iránti odaadó szeretete példaértékű.

Siófok Város Képviselőtestülete a balatoni hajózás érdekében kifejtett érdemeiért Siófok Város Díszpolgára kitüntetést adományozta számára1996-ban.

Dr. Kopár István 2016. december 28-án hunyt el.

 


Dr. Viczián Antal orvos-igazgató

Dr. Viczián Antal 1916. október 5-én született Budapesten. 1940-ben szerzett orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1941-től a Budapesti I. Sebészeti Klinikán dolgozott.
1968-tól a siófoki kórház igazgatója és sebész főorvosa lett. Személye meghatározó volt a frissen alakult város egészségügyi rendszerének megteremtésében. Fáradhatatlanul szervezte a kórházat. 1977-ben vonult nyugalomba.

Nyugalomba vonulása után is dolgozott, cikkei, fordításai jelennek meg az Orvosi Hetilapban. Jelentős szervező, tudományos és közéleti tevékenysége elismeréseként: Érdemes Orvos, Kiváló Orvos, Markusovszky-díj, Tegyünk többet Somogyért, Munka Érdemrend arany fokozata, Kiváló Munkáért kitüntetéseket kapott; "Siófokért" érem kitüntetésben részesült 1982-ben.
Dr. Viczián Antalt íróként is ismerhették kortársai. Megjelent művei: Meghaltak a Donnál (1989), Vadcsapákon Somogyban (1995).

Siófok Város Képviselőtestülete Siófok város egészségügyi ellátásáért végzett kiemelkedő munkájáért, életművéért Siófok Város Díszpolgára kitüntetést adományozta 1996-ban.

Dr. Viczián Antal 2000-ben hunyt el.

 


  • Muzsinszki Nagy Endre festőművész

Muzsinszki Nagy Endre Felsőzsolcán született 1886. február 25-én. Az Iparművészeti Iskola díszítőfestészeti szakán 1902-1907-ig tanult. Majd Nagybányán, a művészeti szabadiskolán Thorma János tanítványa volt, később Olaszországban töltött hosszabb tanulmányi időt, ahol művészete új élményekkel gazdagodott. Eleinte templomfestészettel foglalkozott, majd 1913-ban állított ki először a Műcsarnokban. 1929-ben pályázat útján nyert megbízást a jeruzsálemi Dormitio Bazilika altemplomában egy kilenc négyzetméteres mozaik elkészítésére. Olyan sikert aratott, hogy ugyancsak Jeruzsálemben, a Népek Templomában is készült egy apszisa Jézus imádkozik a Getszemáni kertben címmel (1932).

1939-ben költözött Siófokra, választott pátriájába. 1955-ben megalapította a Siófoki Képzőművészeti Szabadiskolát, melyet 1962-ig vezetett. Siófokon kezdte el és fejezte be élete főművét Én vagyok a világ világossága címmel. A 243 darabból álló sorozat az Angyali üdvözlettől kíséri végig Jézus életét, ezen alkotások a veszprémi Gizella Királyné Múzeum tulajdonába kerültek. Miközben 81 grafikát, 81 színvázlatot és 81 nagyméretű olajképekből álló monumentális sorozatát készítette, úgy nevezett „Balaton-képek" festésével tartotta fenn magát.

A világ számos múzeuma, magángyűjteménye őrzi munkáit. Siófokon a belvárosi katolikus templom bejárati ajtaja felett, valamint a kiliti templom kórus feljáratánál (Szent Cecília), a balatonszéplaki templomban (Szent Rita) láthatók festményei.

Siófok Város Önkormányzata 1998-ban posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki a művészt.

 


  • Csiszár Elek festőművész

Keszthelyen született 1932. október 22-én és rövid budapesti megszakításokkal ott lakott 1959-ig, s azóta Siófokon él, tehát eddigi életét közvetlen a Balaton közelében töltötte. Így a tó és annak környezete, tájképi és emberi világa folyamatosan megtalálható képein.1954 óta vesz részt kiállításokon, első egyéni tárlata 1961-ben volt a kaposvári Ripp-Rónai Múzeumban. A hazai tárlatok mellett műveivel szerepelt Jugoszláviában, Lengyelországban, Szovjetunióban, NDK-ban, Hollandiában, Olaszországban, Ausztriában, Horvátországban (Porec), Izraelben. „Csiszár Elek művészete természetelvű, de nem látványfestészet. Képeiben mindig több és messzebbre vezető gondolat van, mint az egyszerű olvasata a motívumoknak." (Pogány Gábor)

Díjai: 1963-ban Rippl-Rónai díjat kapott. 1968., 1970., 1979., 1982., 1983., 1988. és 1991-ben a Somogy Megyei Tárlatokon díjazták műveit. Ezen kívül 1978-ban elnyerte Kaposvár Város Nagydíját. Ugyanebben az évben Somogy Megye Művészeti Díjával tüntették ki. 1987-ben Siófokért Emlékéremmel, 1993-ban Siófok Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. 1994-ben a Somogy Megyei Tavaszi Tárlat fődíját nyerte el. 1997-ben Balaton Díjat kapott.

1998-ban Siófok Város Díszpolgára címet kapott.

 


  • Timár Imre karnagy

Siófokon született 1929. október 2-án. 1957-ben a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett kitüntetéses ének-zenetanári és karvezetői diplomát. Tanulmányai befejezése után a Honvéd Művészegyüttesnél dolgozott. Tanári pályafutása elején a fővárosi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban kórust szervezett, mely néhány év alatt az ország legkiválóbb leánykórusa lett. 1960-tól 1995-ig, nyugállományba vonulásáig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanított. A főiskola női karának irányításával hazai és nemzetközi hírnévre tett szert. A BBC „Énekeljenek a népek" című rádiós versenyén az előkelő második helyezést érték el. A nagy múltú Siófoki Dalkört 35 éven keresztül (1957-1994) vezette, amely házigazdája volt a balatoni Dalosünnepeknek. Több ízben nyertek nívódíjat a Magyar Rádió kóruspódiumán. 1974-ben lett a siófoki Bányász Női Kar karnagya. 1986-ban megalakult a Siófok Város Gyermek és Ifjúsági Kórusa, melyet haláláig irányított.

Timár Imre kórusvezetőként a klasszikus énekkari hagyományok követője volt, valamennyi kórusa megszólaltatta a népdalok és népfeldolgozások mellett a gregorián énekeket, klasszikusok és magyar szerzők kórusműveit. Külön gonddal igyekezett Bartók és Kodály műveinek méltó megszólaltatására és a lehetőségekhez mérten a kortárs magyar szerzők alkotásainak bemutatására. Kimagasló karnagyi munkáját a 2007. szeptember 27-én bekövetkezett halála szakította félbe. Több évtizedes zenepedagógusi és karnagyi munkáját Siófok Város Önkormányzata 1999-ben díszpolgári cím, az oktatási miniszter pedig 2007-ben Miniszteri Kitüntetés adományozásával ismerte el.

2007. szeptemberében, élete 78. évében hunyt el.  


 

  • Császár Levente- Nyugalmazott református lelkész      

Padragon született 1944. november 27 –én- Két felnőtt gyermeke van. Budapesten szerzett diploma után falusi és városi gyülekezetekben végzett lelkészi szolgálatot, melynek első állomása Siófokon volt 1983-ban.

 

Lelkészi tevékenysége, és odaadó embersége nyomán a templomba járó hívek száma 1992- re megkettőződött. Ekkor tették le az új, jelenlegi református templom alapkövét, amelyet 1994- ben szenteltek fel.

Császár Levente családjával együtt támogatója, és résztvevője a város kulturális és sport életének. Nemzeti és egyházi ünnepeken a hívek szolgálatán keresztül a test épülésén a lelki béke megteremtésén dolgozott. Huszonöt évnyi szolgálat után, 2007. június 30-án vonult nyugdíjba. Ugyanezen évben nyerte el Siófok Város Díszpolgára címet.

 


 


  • Dr. Wirth János- Katolikus plébános                            

Korpaváron született 1931. február 5-én. Katolikus plébános, mint pápai prelátust 1955-ben szentelték fel Veszprémben. 1959 és 1967 között káplánként szolgált Siófokon. 1987-ben Siófokra helyezték plébánosnak. 1990-től fő esperes, majd a veszprémi egyházmegye irodaigazgatója. 1993-tól a kaposvári püspök általános helynöke. Siófokon a hívek fáradtságot nem ismerő, következetes templomépítőként ismerték meg. A Foki- hegyen a Szent Lőrinc templom, a Darnay téri Szent Kereszt kápolna, a töreki kápolna, orgonák, valamint harangok teszik maradandóvá nevét.

A siófoki plébániatemplomban található a Balaton környék legnagyobb orgonája és harangja. A Paulus Frigyes mester által épített hárommanuálos és harminchat regiszteres hangszeren nyaranta neves hazai és külföldi művészek játszanak a hangversenyeken, de tartanak itt mesterkurzusokat is. 2007 novemberében kapta meg Siófok Város Díszpolgára címet.

 

 

 

 


 

 

  • vitéz Holl Ferenc -Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetségének alapító tagja

Holl Ferec az elmúlt évtizedekben az 1956-os forradalom eszméje és emlékei ápolásának szentelte életét. Értékes relikviákból álló gyűjteménnyel gazdagította a várost, törekedve arra, hogy a forradalom megítélése méltó helyet foglaljon el az utókor emlékezetében.

Holl Ferenc Siófokon született, 1956-ban a nemzet sorsát és történelmét formáló nehéz időkben sorállományú katonaként Budapesten szolgált. A forradalmárok oldalára állva részt vett a fegyveres utcai harcokban, példát mutatva bátorságból és hazaszeretetből. 1956 novemberében sebesülten tért vissza szülővárosába.

Holl Ferenc számos állami és külföldi kitüntetés tulajdonosa: Siófok Város Önkormányzata 2006-ban, az 56-os forradalom és szabadságharc 50-ik évfordulóján a Magyar Szabadságért ’56 – Siófok kitüntetéssel ismerte el 56-os tevékenységét, birtokosa továbbá az 1956-os Emlékéremnek, valamint a Dr. Nagy Imre és Király Béla által alapított Nemzetőr jelvénynek. A Prof. Dr. Király Béla által alapított Történelmi Nemzetőrség altábornagya, megalapítója, tiszteletbeli nagymestere a Stockbergi Németh Lovagrendnek, viselője a Máltai Lovagrend Nagykeresztjének. Ma, 78 évesen is  ideje, energiája jelentős részét fordítja a még élő forradalmárok és azok leszármazottai összefogásának. SIófok Város Díszpolgára 2011-től. 

 

 


 

  • Zachemski Ferenc                                                     

  Okleveles gépészmérnök a Kőolaj Vezetéképítő Vállalat első főmérnökeként szolgálta évtizedeken át a település fejlődését. Sokat tett azért, hogy Siófok legyen a hazai gáz és olajszállítás központja, elősegítve a település várossá válását. Közbenjárására került Siófokra az első, európai mércével mérve is jelentős olajvezeték, a Bázakerettye- Csepel távvezeték üzemeltetése. Nevéhez számos újítás és új módszer bevezetése fűződik, tapasztalatát és tudását egyetemi oktatóként adja tovább a jövő gáz-és olajmérnökeinek.

Zachemski Ferenc 1918.09.29-én született Tatabányán, bányász generációk gyermekeként. A Budapesti Műegyetemen szerzett kitűnő minősítéssel gépészmérnöki diplomát. 1942-ben kezdte meg mérnöki pályáját a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságnál.

Családjával 1946-ban költözött Siófokra. Ő volt az első mérnöke a csoportnak, majd vállalattá alakuláskor az első főmérnök. Irányításával új munkahelyek jöttek létre és szolgálták az itt élő emberek boldogulását. Munkatársai szerették, tisztelték, szellemi vezetőként tekintettek rá. A kezdetektől aktív részese volt a város szellemi-, kulturális- és sportéletének. 

Az 1956-ban a Munkástanács elnökeként érik a forradalmi események, feladata a budapesti fogyasztók gázellátásának biztosítása volt, amelyet szabotázsként értékeltek. 1957-ben ellenforradalmi tevékenység vádjával letartóztatják, börtönbüntetéséből másfél évet kellett leülnie.  Az eddig mesébe illő életpálya ekkor törést szenved. „ Az élet az erőfeszítéseket díjazza, nem a panaszkodást” – a „nemes lelkű főmérnök” talpra áll. Sikerei színhelyén nem kap lehetőséget, Budapesten a Vegyépszer Vállalatnál tud elhelyezkedni. Közben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki karán, meghívott előadóként oktatja az olajbányász hallgatókat, majd a gáz- és olajmérnök képzésben jeleskedik. Egykori vállalata életében is sokáig jelen van, gyakran hívják tanácsait kérve. Amikor új élethelyzetbe kerül, tapasztalatával, tudásával akkor is segíti az utódszervezetek - a KVV Zrt., FGSz. Zrt. és a Vabeko Kft. fejlődését.

A 93 éves Zachemski Ferenc alkotó élete legsikeresebb szakaszának tartja ma is Siófokot, ahová szíve mindig visszahúzza. 2011-ben nyerte el Siófok Város díszpolgára címet.


 


 

Dr. Oláh Vilmos - sebész főorvos

Dr. Oláh Vilmos 1927. július 12-én született Budapesten. Orvosi diplomáját 1951-ben vette át a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ezt követően alorvosként a fővárosi Péterffy kórház sebészetén dolgozott; ott, ahol a medikusi éveket is eltöltötte. Szakvizsgáját 1956 szeptemberében szerezte meg. Dr. Oláh Vilmos aktív, saját bevallása szerint „talán túl aktív” szerepet is vállalt az 1956-os forradalom és szabadságharcban, amely során többek között a forradalmi tanács elnökhelyetteseként tevékenykedett. 1957 tavaszán mindezért elbocsátották munkahelyéről, majd eljárást indítottak ellene. Hosszú ideig orvosi állást sem kaphatott, míg sikerült elhelyezkednie Nyíregyházán. Az ott eltöltött évek alatt sokat tanult a szakmáról, új műtéti eljárásokat végezhetett, szabadidejében pedig Albert Schweitzer könyvét fordította. Schweitzerrel évekig levelezett, ennek hatására alapította meg a magyarországi Albert Schweitzer társaságot.
1964-től a hatvani kórház baleseti sebészetén dolgozott, majd 1968-ban nyert másod főorvosi kinevezést dr. Viczián Antaltól, a Siófoki Kórház első igazgatójától. Dr. Oláh Vilmos ekkor, a várossá válás évében vetett végleg horgonyt Siófokon. A Balaton szerelmeseként itt találta meg azt a helyet, ahol úgy érezte: végleg gyökeret tud verni.
Siófokon hamarosan a TIT helyi szervezetének elnöke lett, a 70-es évek második felében a társaság égisze alatt létrehozta a Siófoki Értelmiségi Klubot, amit 2 éven át szervezett, majd 1987-ben társaival megalakította a Művészet Kedvelők Baráti Körét.
Orvosi hivatása mellett az 1990-es években oktatott, anatómiát és sebészetet tanított a Perczel Mór Gimnázium egészségügyi szakközépiskolájában. Írói vénáját több könyv szerzőjeként is megcsillogtatta. A rendszerváltást követően két tanulmánnyal rukkolt elő. Az egyik Siófok 1919-es igaz történetét mutatja be, míg a másikat a II. világháború siófoki eseményeiről immár könyv formájában jelentette meg „Jaj a legyőzötteknek” címmel. Legutóbbi, nyomtatásban megjelent kötete, a „Forradalom Kórháza” 2006 októberében látott napvilágot.
Hazaszeretete és a történelem iránti tisztelete sarkallta arra, hogy kezdeményezze a II. világháborúban elesett magyar katonáknak állított emlékmű elkészültét és része volt az ’56-os emlékmű ötletének megszületésében is.

Dr. Oláh Vilmos az írás mellett szabadidejében ecsetet is ragad. Az ország több pontján láthatta a közönség festményeit, két évvel ezelőtt pedig a siófokiak is megtekinthették alkotásait a Kálmán Imre Emlékházban berendezett gyűjteményes tárlaton.
Siófok városának legújabb díszpolgára számos kitüntetés birtokosa. A teljesség igénye nélkül: 1975-ben megkapta az Albert Schweizer érdemrendet. 1992-ben Magyarország akkori köztársasági elnöke ítélte neki az 56-os emlékérmet, majd 98-ban Semmelweis emlékérmet vehetett át. Birtokolja a Corvin közi hősök érdemrendjét, a megyei közgyűlés által adományozott Somogy Polgáraiért díjat, Siófok 45 éves városért kitüntetését.
Dr. Oláh Vilmos vallomása szerint az egyik legfontosabb erény, amit családjától kapott, a haza szeretete. Életének legszebb napjaként emlékezik 1989. június 16-ra, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére. Szervezőként a 6. koporsó mellett állva egy idős nénire lett figyelmes, aki a koporsó előtt térdre borulva sírt. Dr. Oláh Vilmos azóta úgy érzi, hogy ezért egyetlen gyönyörű pillanatért érdemes volt elszenvedni az 1956 után őt ért megaláztatásokat.

Siófok Város Önkormányzata 2014-ben adományozott díszpolgári címet Dr. Oláh Vilmosnak.